Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Vénák betegségei

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Crossectomia lézerrel

Írta: DR. BIHARI IMRE, IFJ. DR. ZERNOVICZKY FERENC, DR. DRAGIC PETÁR, DR. BOKROS SZILVIA, DR. AYOUB GEORGE, DR. BIHARI ANDRÁS

Bevezetés

A lézeres visszérműtét eredeti leírása a v. saphena magna (VSM) törzs kezelését javasolja, viszont a v. femoralis melletti 2 cm hosszú, beömlési szakaszt nem lézerezi, ezt nyitva hagyja (1). Ezáltal nemcsak a VSM centrális szakaszát, hanem egy-egy beömlési oldalágat, rendszerint a v. epigastrica inferiort is megkíméli. A jelenleg elfogadott módszertani leírás pontos hossz értéket nem említ, hanem a lézer szál csúcsának helyzetét a v. epigastrica inferior beömlésétől distalisan jelöli meg. Ez általában 2 cm szokott lenni (2, 3). Kétségtelen tény, hogy az így végzett lézeres elzárásnak az esetek többségében előnyös hatása van a sapheno-femoralis junkcióra (SFJ), vagyis az addigi reflux megszűnik (2). Ugyanis gyakran a VSM terminalis és praeterminalis billentyűi csak funkcionálisan tágultak, melyet a beavatkozás - feltehetően a magas hő okozta simaizom és kollagén rost rövidülés eredményeként, vagyis az ér szűkítésével, rendez (3). Ezt a sikert elősegít, hogy a lézeres visszérműtéteket a legtöbb szerző csak enyhe fokú varicositasokon végzi (2). Hosszabb követési idő és tágabb erek kezelése során azonban észleltük, hogy a recidiva leggyakoribb forrása éppen a nyitva hagyott SFJ. Ezért módosítást vezettünk be - a VSM junkcionális szakaszának minél teljesebb kezelését, a lézeres crossectomiát. Más szerzőkkel egyetértésben azt találtuk, hogy a junkció nyitva maradása, és a benne kialakult reflux a recidiva leggyakoribb forrása, melynek egyik formája a VSM recanalizáció, másik az AASV varicosus kitágulása (1.ábra) (4).

Crossectomia lézerrel

1. ábra.
A sapheno-femoralis junkció nyitva maradása lehetőséget ad a v. femoralis és a v. epigastrica inferior felöli refluxra.

Hagyományos műtéteknél szerzett tapasztalataink alapján tudjuk, mennyire fontos a VSM v. femoralis közeli elzárása és az oldalágak megszakítása (5). A SFJ proximális szakaszának kezelését következetesen elvégezve már nem csak az enyhe tágulatokat, hanem minden esetet lézerrel operálunk. Ahhoz, hogy idáig eljussunk, a betegek követésére és az eredmények rendszeres kiértékelésére volt szükség.
Első lézeres visszérműtétünket 2007 áprilisában, tehát immár 8 és fél éve végeztük (6), az alábbiakban 8 év eredményeit dolgoztuk fel. Technikánkat több alkalommal változtattuk, hogy az eredményeken javítsunk, és minél több esetben alkalmazhassuk a klasszikus sebészi eljárásnál kíméletesebb, lézeres módszert. Az első kiértékelt időszak az első év volt, ekkor még a junkciót nem érintő lézer műtéti technikával, 29-ből 4 esetben, egy éven belüli kiújulást észleltünk. Emiatt a rossz eredmény miatt módosítottunk először, műtéti technikánkon: Proebstle ajánlására a közölt energia mennyiségét növeltük meg (7, 8). Az így elért jó eredmények alapján olyan eseteket, pl. jelentősen tágult saphena törzseket is felvállaltunk, amelyeket mások nem lézerrel, hanem hagyományos sebészi eljárással oldanak meg (9). Ezek eredményes elvégzéséhez további fejlesztésre volt szükség, ez a junkció teljes elzárására törekvő módosítás. A lézeres crossectomia előnyeit a budapesti beteganyagon, elsősorban a v. saphena magna (VSM) vonatkozásában mutatjuk be. Elsősorban a kiújulások gyakoriságát vizsgáltuk. Ezen kívül az alkalmazott lézer szálra, ill. ennek v. femoralistól való távolságára vonatkozóan egy-egy tanulmányt végeztünk (A, B), ezek eredményeit is itt mutatjuk be.

Beteganyag

Összesen 884 beteg 1100 alsó végtagi varicosus vénáin végeztünk lézeres műtétet. Életkoruk 17-84 év, 71%-ban nők. A műtétek 82,8 %-ában a VSM-án, 15,5 %-ában a v. saphena parván (VSP), 6,5 %-ában a v. saphena magna accessoria anterioron (VSMAA) történtek. Esetenként együlésben a végtag több saphena törzsét (VSM, VSP, VSMAA), 16%-ban perforans vénáját is kezeltük. Az operált vénák (véna szakaszok) átmérője 4-31 mm között váltakozott. Eseteink a CEAP osztályozás szerinti C2-C6 stádiumba tartoztak. Krónikus vénás elégtelenség egyértelmű jelei (oedema, pigmentáció, lipo-dermatosclerosis, induráció, ulcus hege) 10,7 %-ban mutatkoztak, míg további 3,4 %-ban nyílt ulcus cruris is fennállt (10, 11). Korábbi, hagyományos műtét utáni recidivát 9,2 %-ban operáltunk. Betegeink 5,3 %-ának BMI-je 35 fölött volt. Acut varicophlebitis 2,6 %-ban állt fenn. Kezelés alatt álló kísérő betegséget 21,9 %-ban találtunk, egyensúlyban lévő diabetes mellitus, jól beállított hypertonia, kezelt pajzsmirigy betegség vagy anticoagulans szedése nem jelentett kontraindikációt. A műtétet követően 1,3 %-ban vállaltak gyermeket. Betegeink 68 %-át sikerült 1 éven túl (átlag 3,2 év) követnünk.

A./Betegeink közül 100-at (50-50) választottunk ki a radial és un. csupasz szál (bare fibre) összehasonlító vizsgálatára. Ezekben az esetekben az 5-9 mm tágasságú VSM törzseken fél év után értékeltük az eredményt. Olyan eseteket választottunk ki, amelyek C2-3 stádiumba tartoztak és a fent leírt szövődmények, ill. nehezítő tényezők nem álltak fenn.

B./Másik összehasonlító tanulmányunkban 74 és 55 betegen a szál vég v. femoralistól való távolságának hatását vizsgáltuk. A lézer szál az első csoportban 1,0 a másodikban 0,5 cm távol volt a v. femoralistó. A VSM tágassága és a beteg kritériumok, az előző tanulmányban megszabottaknak feleltek meg.

Crossectomia lézerrel

1. Táblázat.
A lézer-műtétek időszakonkénti megoszlása látható, feltüntetve az operált végtagok számát, a saphenofemoralis junctioban (SFJ) a kezelés során beállított kezelő szál – v. femoralis távolságot, valamint a kiújulások számát.

Módszer

A lézer-műtét technikájának leírására azért van szükség, mert jelentősen különbözik a hagyományos műtéti módszertől és mert korábbi, 2010-es leírásunk óta több részletet megváltoztattunk (8).
A feldolgozott 8 éves időszakot az alkalmazott eszközök és módszerek tekintetében is 4 részre osztottuk: (1) betanulás, (2) 980 nm-es, (3) 1470 nm-es és (4) 1550 nmes lézer készülék alkalmazása (1. Táblázat).

Műtéti technika: Módszerünk alábbi leírásában a SFJ kezelését ismertetjük. A VSM törzset, UH irányítással, túltágult szakaszának legdisztálisabb részén megpungáljuk. A tűn keresztül a VSM lumenébe Seldinger-szerint vezető drótot, ezután katétert, végül fényvezető szálat juttattunk. Eleinte un. csupasz végű lézer-szálat alkalmaztunk, amelyik 600 mikron átmérőjű, henger alakú, végén csak egyszerű vágott felület van. Itt a lézer fény kilép és némi szóródással előre, a szál folytatásának irányába vetítődik. 2010 óta egyre gyakrabban, de nem kizárólag un. radiál szálat alkalmazunk, melynek érbe juttatására és felvezetésére hasonló eszközöket használunk. Ennek a szálnak a vége szélesebb, apró, kúp alakú tükröt tartalmaz, ez akadályozza a fény egyenes haladását, - a fény útját megtöri, ezáltal oldal irányába, tehát derékszögbe vetíti, a teljes kör ívben egyenletesen szórja szét. Ami jelen cikkünk szempontjából fontos: a szál végét, UH irányítással a SFJ közelébe, az első évben 2,0 majd az első év után 1,0 az utóbbi 2 évben 0,5 cm-re a v. femoralistól pozícionáljuk (1. Táblázat). Itt kell megemlítenünk, hogy Zernoviczky és Dragic nem hagynak távolságot a szál vége és a v. femoralis között, ők a radial szál csúcsát a v. femoralis szintjéig vezetik fel.

Crossectomia lézerrel

2. ábra.
A sapheno-femoralis junkció közeli lézer szálból a gőz buborékok és a felhevült vér könnyen bejuthat a v. femoralisba. Ennek megelőzésére hűtött tumescens oldattal komprimáljuk a beömlést, így nehezítve a hő szabad áramlását.

Az ér köré, ugyancsak UH irányítással, 0,01 %-os Lidocaint tartalmazó, +3 - +5 C° -os oldatot fecskendezünk be (12). Ennek célja: (a) a lézer sugár elnyelése a környező szövetek védelmére, (b) a környező szövetek hűtéssel történő kímélete, (c) továbbá fájdalomcsillapítás. A SFJ-nak megfelelő 3 cm hosszú szakasz köré nagyobb mennyiséget fecskendezünk be (10 ml/cm), mint az attól distalis VSM szakaszba (5 ml/ cm), elsősorban azért, hogy a saphenofemoralis átmenetet, vagyis (d) a VSM beömlő szakaszát komprimáljuk (2. ábra).
A local anaesthesiát követően adjuk le a lézer energiát. A szálat szakaszosan, fél centiméterenként a periféria irányába, kifelé húzzuk. A szál kihúzására néhányan motort alkalmaznak, mi ezt manuálisan végezzük.
Tevékenységünk 8 éves tartamának 1. és 2. időszakában, összesen 496 végtagon 980 nm-es, a 3. időszakban összesen 151 végtagon 1470 nm-es, a 4. periódusban 323 végtagon 1550 nm-es dióda lézert alkalmaztunk. A 980 nm-es lézer készüléket 13W, a 1470-nm-eset 11W, a 1550-es készüléket 9W értéken használtuk. A lézer készülékeket folyamatos üzemre kapcsoltuk. A leadott energia a 980 nm-es készüléken, az 1. un. betanulási szakaszban 12-36, átlag 28 J/cm (1), a 2. időszakban 55-223, átlag164 J/ cm, míg a 3. periódusban 47-165, átlag 104 J/cm, és a 4. időszakban nagyságrendileg a 3. periódussal azonos volt (1. Táblázat). Kiemelendő, és jelen tanulmányunk szempontjából fontos, hogy mi a SFJ-ba 2-3 x nagyobb mennyiségű energiát adunk le (átlag 267 J/cm), mint a fent megjelölt, teljes végtagra vonatkozó átlag. Egy adott végtagon az átlag tehát a junkcióba leadott nagyobb és a periféria irányába csökkenő, kisebb mennyiségű energia átlaga volt (3. ábra). A lézeres eljárást csak a junkció, a saphena törzsek és a perforans vénák kezelésére alkalmazzuk, az oldalágak eltávolítására ugyanabban az ülésben hagyományos módszereket (Smetana-kés, Várady-horog, szklerotizáló hab) használunk. A retikuláris és intrakután varixokat eleinte külön ülésben, az utóbbi 4 évben nagyobbrészt a műtét során, injekciós szkleroterápiával oldjuk meg (13).

Crossectomia lézerrel

3. ábra.
A sapheno-femoralis junkció területére 2-3x nagyobb energiát adunk le, mint a saphena magna perifériás szakaszaira.

Anesztézia: mint fent leírtuk, az eljárást az 1. időszakban szobahőmérsékletű lokál anesztéziában (tumescens oldat), a 2.-3.-4. időszakban lehűtött, + 3 - +5 C°-os lokál és általános anesztézia kombinációjában végezzük. Az általános érzéstelenítés rendszerint10 mg midazolam premedikáció után 0,1 mg fentanyl és 2 mg/kg propofol kombinációjával történik. A gyógyszereket úgy adagoljuk, hogy a műtét végén minden beteg éber állapotban legyen, (kis segítséggel) maga szálljon le a műtőasztalról, majd 3 óra pihenést követően kísérettel haza tudjon menni.
A műtét végén, az operált végtagra rugalmas pólyát helyezünk, melyet az első két hétben szigorúan viseltetünk. További egy-két hétig még pólyát vagy harisnyát javasolunk, amelyet éjszakára már el lehet hagyni. Itt érdemes megjegyeznünk, hogy a kompresszió indoka sokkal inkább az oldalágak és a reticularis varicositasok kezelése, mint a lézer alkalmazása.

A./ Összehasonlító tanulmányunk során, a Beteganyagban leírt kritériumoknak megfelelő esetekben a fent leírt módszert alkalmaztuk, csak a használt lézer szálakban volt különbség, az egyik csoportban csupasz (bare) szálat, a másikban un. radiál szálat alkalmaztunk.

B./ Tanulmányunk során minden esetben csupasz szálat használtunk, csak a v. femoralistól mért távolságot változtattuk mely 0,5 vagy 1,0 cm volt.

Eredmények

A lézer-műtétek során a kezelt saphena törzsek mind elzáródtak (100 %), ezt UH vizsgálattal tudtuk megállapítani, vagyis a kezelt erek vagy nem voltak láthatók, vagy nem lehetett már komprimálni, és áramlást sem lehetett bennük kiváltani (3, 14).
Az elzáródott SFJ-t is UH vizsgálattal ellenőriztük. Az occlusionak két típusát találtuk: az esetek többségében (a) a v. saphena magna beömlő szakasza teljes hosszában, a v. femoralis szintjéig záródott el, míg a másik lelet (b) a SFJ rövid, több mm-es szakaszának nyitva maradását mutatta. A visszamaradt csonk hosszában, elsősorban a közvetlen műtét utáni időszakban változások következtek be, vagyis esetenként a rövid csonkból v. femoralis szintű elzáródás alakult ki, vagy fordítva. A SFJ ércsonkja rendszerint a v. femoralis lumenét egy-egy nyitva maradt oldalággal kötötte össze.

Crossectomia lézerrel

4. ábra.
Beteg műtét előtti, fél éves, 3 éves és 7 éves felvétele. A fél éves felvételen még jól látható a beavatkozás elvégzéséhez ejtett két szúrás.

Recidiv varikozitás: A lézerrel operált végtagok ellenőrzését 98 %-ban három hónapig, 81%-ban egy évig és 68 %-ban (748 végtag) egy éven túl is sikerült követnünk (4. ábra). Ennek alapján az alábbi eredményeket kaptuk (1. Táblázat). Betanulási időszakunkban a 29 műtétből 4-ben a kezelt ér egy éven belül rekanalizálódott (13,8 %), közülük 3 esetben reoperációt végeztünk. Egy beteg a tervezett műtétre nem jött vissza. A második időszakban 467 végtagot operáltunk, az első két évben kiújulást nem észleltünk, de később, 15 esetben recidiv varikozitás és az UH vizsgálaton reflux jelentkezett (3,2 %), amelyek az alábbiak voltak: 2 VSP rekanalizáció, 4 VSM neovaszkularizáció, 1 perforans elégtelenség és 8 AASV varicositás. Az egyik kiújulás az elvégzett lézeres műtéttel direkt összefüggést nem mutatott: a VSM műtét után egy évvel, ugyanazon végtagi VSP-n kis fokú reflux és oldalág varikozitás jelent meg. Ezt a visszérbetegség progresszió - jának tekintjük. Tevékenységünk 3. periódusában az operált 291 végtagból 2 perforans, 4 accessoria anterior, 2 oldalág és 1 neovascularizációs varicositas jelentkezett (3,1 %). A negyedik időszakban 323 végtagon végeztünk műtétet, ezt követően eddig 6 recanalizáció, 5 AASV, és 3 perforans varicositas recidiva lépett fel (2,7 %). Egyes kiújulások során a VSM teljes recanalizációja alakult ki, míg máskor az oldalág recidiva a SFJ-ból indult.

Korai, egy éven belüli recidiv varicositas megjelenése technikai hibára, a műtét hiányosságaira utal. Ilyen lelettel találkozunk a klasszikus műtét során is a SFJ helytelen lekötését követően. Ezt észleltük mi is a lézeres műtétek első évi bevezetését követően, azonban a későbbiekben korai kiújulást nem észleltünk. UH használatával a recidivához vezető reflux már a varixok megjelenése előtt kimutatható.

A betanulás időszakában még sem a módszer alkalmazásában, sem annak eredményében nem voltak tapasztalataink, ezért az első évben, a műtéteket csak az esetek 20,5 %-ában (29/141) végeztük lézerrel. Az utóbbi 5 évben viszont, a több mint 600, C-2 től C-6 stádiumú primér és recidiv visszérbeteg közül egyben sem találtuk indokoltnak a klasszikus visszérműtét elvégzését, vagyis ha operációt végeztünk, akkor minden esetben lézert alkalmaztunk.
A négy időszakban összesen 1100 lézerrel operált végtagból 45 esetben, tehát 4,1 %-ban lépett fel recidiv varikozitás. A recidiv esetekben felajánlottuk az ismételt kezelést: közülük 7-en még nem ítélték kezelésre érdemesnek az elváltozást, 6 beteg varikozitását hab szklerotizációval, további 32 végtagon a kiújulást újabb lézer-műtéttel sikerült megoldani.
A fentiekben az összes operált végtagra vetítettük a kiújultak számát (4,1 %). Informatívabb csak a kontrollált és kiújult esetek arányát megismerni: összesen 748 végtag kontroll vizsgálata történt meg 1 éven túl, ebből 45-ben volt recidiva, ez az arány 6,0 %.
Enyhe szövődmények: A beavatkozást követően néhány, átmeneti kellemetlenséget okozó szövődményt észleltünk: suffusio, boka-lábfej ödéma, barnás pigmentáció, átmeneti érzészavar, haematoma.
Súlyos szövődmények: Kezdetben nem alkalmaztunk gyógyszeres trombózis profilaxist, ahogy a hagyományos varicectomia kapcsán sem, de egy esetben pulmonalis embolia lépett fel. Ezt követően minden beteg kapott trombo-embolia elleni gyógyszeres védelmet. Ennek ellenére egy másik, magas trombocyta számú betegnél is fellépett embolia. Mindkét betegnél átmeneti rosszullét hívta fel a figyelmet az emboliára, mélyvénás trombosist egyik esetben sem sikerült találni, állapotuk adekvát kezelésre rendeződött.

Crossectomia lézerrel

5. ábra.
A sapheno-femoralis junkció elzárása során az ide ömlő oldalágak is elzáródnak. Az egyik betegcsoportnál csupasz szál, a másiknál radial szál alkalmazását követően mértük fel ennek bekövetkezését.

A./ A csupasz és radial szál összehasonlító vizsgálata során, a SFJ-ban kifejtett hatást, jelen esetben az oldalágak elzáródott, vagy átjárható voltát vizsgáltuk. 50-50 esetet hasonlítottunk össze. A szál vége mindkét csoportban a v. femoralistól 1,0 cm-re volt. Csupasz szál esetében 72 %-ban az összes oldalág elzáródott, 22 %-ban 1 oldalág, 6 %-ban 2 oldalág maradt nyitva. Az 1 oldalág 22 %-ából 16 % a v. epigastrica vagy circumflexa, ill. ezek kombinációja volt, míg 6 %-ban az accessoria anterior maradt átjárható. Radial szál alkalmazását követően 62 %-ban az összes oldalág elzáródott, 32 %-ban 1 oldalág marad, 6 %-ban kettő. A 32 % egy oldalágából 28 % volt az epigastrica inferior vagy circumflexa ill. ezek kombinációja, míg 4 % az accessoria anterior. Statisztikailag a két szál típussal elért eredmény különbsége nem szignifikáns (5. ábra).

B./ Másik tanulmányunk a lézer szál csúcsa és a v. femoralis közötti távolság hatását vizsgálata. Azt értékeltük, hogy hány esetben záródik el a SFJ a v. femoralis szintjében. Az 1,0 cm-es csoportba 74, a 0,5 cm-es csoportba 55 eset került. Az 1,0 cm-es csoportban a v. femoralis szintjében történt elzáródást 60,8 %-ban, míg a 0,5 cm-es csoportban 69,1 %-ban értük el. Ugyanezen betegeknél az összes oldalág az 1,0 cm-es csoportban 68,7 %-ban, míg a 0,5 cm-es csoportban 87,6 %-ban. Statisztikailag a különbségek nem szignifikánsak (6. ábra).

Crossectomia lézerrel

6. ábra.
Az egyik beteg csoportban a csupasz szálat 1,0 a másikban 0,5 cm-re helyeztük el a v. femoralistól. Itt a két csoportban v. saphena magna komplett, v. femoralisig terjedő elzáródását mértük fel.

Megbeszélés

Hogy miért kezdte el Carlos Boné lézeres visszérműtét kísérleteit, nem tudjuk, azonban amikor láttuk az első angol nyelvű cikket azt gondoltuk - miket ki nem találnak, hogy valamilyen érdekességet vigyenek, a 70-es évekre már tökéletesen kidolgozott visszérműtétbe (1, 16). Tévedtünk! A laser alkalmazása nem öncélú kísérletezés volt, hanem gyökeres változást hozott a visszértágulatok kezelésében. Az eredmények - megfelelő műszerek, módszer és gyakorlat birtokában, több tekintetben is jobbak a hagyományos sebészi eljárás eredményeinél, nem véletlen tehát, hogy más módszerekkel is utánozzák az eredeti endothermális eljárást (18, 19).

Úgy tűnik a lézeres visszérműtétnek - hasonlóan a klasszikus visszérműtéthez - néhány módosítása lehetséges, és ezek a módosítások jelentősen javítják az eredményeket. A különbségek nagyban befolyásolják az érsebészek és phlebológusok választását és elkötelezettségét. Tehát kiszámíthatatlan, ki milyen módosítással végzi, továbbá, az operatőr a betanulási, vagy egy későbbi fázisban van, ennek alapján tőle a hagyományosnál jobb, rosszabb, vagy ahhoz hasonló eredmények várhatók (19).
Vagyis a lézer alkalmazása önmagában nem jelent garanciát semmilyen vonatkozásban. Fontos azonban annak eldöntése is, hogy a klinikai vagy az UH eredményt értékeljük (4). A kiújulási arányok nagyon széles határok között szórnak - vannak, akiknek nem sikerült a hagyományos műtétnél jobb eredményt elérnie (20). Itt említjük meg például Rasmussen és mtsai randomizált vizsgálatát, akik 1 év után azonos, kb. 5 % -os kiújulási arányt találtak a lézer, a rádiofrekvenciás és a hagyományos sebészi eljárás során, míg a hab scleroterápiát követően rosszabb, 15 % fölötti volt a recidiva (19). Lattimer és mtsai már nagyon korai, 3 hónap utáni vizsgálataik során 26 %- os sikertelenségről számolnak be (21). El lehet érni jobb eredményeket is, mint azt Christenson tanulmányából láthatjuk, aki 100 esetéből, 2 év után csak 1 %-ban talált olyan rekanalizációt, amely reoperációt igényelt (23). Min és mtsa 460 esetéből, 2 év után 0,6 %-ban észlelt recidivát (24). Számos szerző tanulmányából azt a következtetést vonták le, hogy 5 év után átlag 5 %-ban jelenik meg recidiva (25). Ezzel szemben a hagyományos műtét után 5 évvel átlag 20 %-ban van kiújulás (26)
A kiújulás megelőzését kiemelkedő fontosságúnak tartjuk, hiszen nemcsak a kellemetlenségek ismételt megjelenésétől, a bajok újjáéledésétől, hanem későbbi újabb vizsgálatoktól, magasabb költségektől, valamint a kiújult esetek megoldása során előforduló gyakoribb szövődményektől is megkíméli a beteget (26). Az alábbiakban a kiújulás gyakoriságának csökkentésére tett erőfeszítéseinket tekintjük át.
A különböző hullámhosszú lézer készülékek alkalmazása, kiújulási eredményeinket sem a visszér mentesség elérése, sem a szövődmények tekintetében lényegesen nem befolyásolta, inkább az alkalmazott módszernek volt jelentősége (1. Táblázat) (25). A betanulási időszak rossz tapasztalatai után a recidiva arány csökkentésére fontosnak találtuk a Proebstle által ajánlott nagyobb lézer energia leadást (22). Ezt követő 2 évben kétségtelen hogy válogatott beteganyagon, de recidivát nem észleltünk (7).
A Proebstle által ajánlott energia mennyiségen tovább változtattunk. A junkcionális szakaszt még nagyobb, 2-3 szoros energiával kezeljük. Ennek köszönhető, hogy a jelentős tágasságú saphena törzsek is elzáródnak. Hasonló közlés jelent meg nemrég más munkacsoport részéről is (14). Rádiofrekvenciás műtét során is javasolják a junkció két ciklussal történő kezelését, bár ennek hatásosságát egyes szerzők vitatják (17).
Ezt követően újabb módosítást vezettünk be - a VSM junkcionális szakaszának minél teljesebb kezelését, a lézeres crossectomia alkalmazását. Más szerzőkkel egyetértésben azt találtuk, hogy a junkció a recidiva leggyakoribb forrása, pontosabban a recanalizáció és az AASV kitágulása az ok (4). Mindkettő megelőzhető a SFJ teljes, vagyis a v. femoralis szintjéig terjedő elzárásával. Ezért helyezzük a lézer szál csúcsát közelebb a v. femoralishoz, mint az a mértékadó módszertani leírásokban szerepel (2, 3). Mi a v. femoralistól 0,5 cm-re, Zernoviczky és Dragic a beömlésbe vezetik a radial szálat, tehát nem hagynak távolságot a v. femoralistól (27). Randomizált vizsgálatunk, mely a lézer szál csúcs távolság változtatásának hatását vizsgálta, arra utal, hogy ennek némi jelentősége van a teljes, v. femoralis szintű elzáródás kialakulásában, bár az eredmény statisztikailag nem mutat szignifikáns különbséget. A kiújulások másik gyakori oka, az oldalágak nyitva maradása, melynek előfordulása a használt szál típusával valamennyi összefüggést mutatott, de ez a különbség itt sem volt szignifikáns. Mások jelentős különbséget tulajdonítanak a szálcsúcs kiképzésének, tanulmányunk ilyen mértékű differenciára nem utal (25). Fontos megjegyezni, hogy módosításaink ellenére kb. 20-30 %-ban a junkcióban egy rövid csonk maradt vissza. Ez a csonk rövid, és az oldalágak jelentős része el is záródik, a recidiva arány csökkentésére ennek is hatása van. A hátterében az állhat, hogy az AASV a junkciós szakaszban a többi oldalágnál rendszerint distalisabban ömlik be.
Miért szerepel a lézer műtét technikájának elfogadott leírásaiban a cross megtartása? Előszöris van egy félelem a hő hatására kialakuló mélyvénás thrombosistól (Endothermic Heat Induced Thrombosis, EHIT) (28). Ezen kívül a v. epigastrica megtartásától várják a recidivák csökkenését, pontosabban a neovascularizáció megelőzését (29). Saját eredményeink ezeket az elképzeléseket nem támasztották alá. Nem jelentkeztek mély - vénás szövődmények, ill. azok a szokott módon megelőzhetők. A lézeres crossectomia alkalmazásával kétségtelenül kialakultak neovascularizációk, de ezek száma elenyésző a kezeletlen cross esetén fellépő recidivák hoz képest. Kezdetben néhányan kombinálták a lézer-műtétet a SFJ ligaturájával. Ez azonban nem hozott jobb eredményeket, viszont megjelentek a lágyéki feltárás szövődményei és recidivára haj - lamosító következményei (30).
A közvetlen műtét utáni jó eredmények alapján kezdtük el az extrém tágult és recidiv varixokat, valamint a túlsúlyos betegek, és az egyéb betegségben is szenvedők varicosus vénáit lézerrel operálni.
Jelen esetben ennek kiemelését fontosnak tartjuk, hiszen ennek tükrében az összkiújulás 6,0 %-os eredménye jobb megítélést nyer. Másrészt utal arra is, milyen szempontból jelent előre lépést a lézeres crossectomia és milyenből nem. Kitűnt, hogy egyes beteg tényezők jelentős, kiújulást elősegítő faktorok: első helyen a terhesség áll, ezután a visszerek extrém tágulata, a nagy fokú elhízás (BMI>35), a kettős saphena magna és a hagyományos műtét utáni kiújult visszeresség. Nincs befolyása a betegek nemének, életkorának, fennálló varicophlebitisének, ulcus crurisnak és más ismert, kezelt betegségnek (kivéve a cardialis decompensatiot és a lezajlott mélyvénás thrombosist). A betegek kedvezőtlen állapotának recidivát elősegítő hatására vonatkozó megállapításaink ugyan csak kis számú eset alapján, és gyakran egymással kombinált tényezők fennállása mellett voltak megtehetők - tehát messzemenő következtetések levonására nem alkalmasak. Annyit azonban megállapíthatunk, hogy a fent említett tényezők elősegítik a visszeresség ismételt megjelenését, míg ezen befolyásoló faktoroktól mentes esetekben, általában jó hosszú távú eredményre számíthatunk (14). Fontos tudnunk tehát, hogy a beteganyagunk harmadát – felét kitevő, nem egyszerű esetek vonatkozásában alig vannak használható adatok, hiszen az itt felsoroltak mind olyan tényezők, melyek alapján őket a tanulmányokból kizárják.
A műtétet követően észlelt, kisebb, múló kellemetlenségek saját anyagunkban, a más szerzők által említetthez hasonló gyakoriságban jelentkeztek. Suffusiot, hasonlóan a hagyományos műtéthez, minden alkalommal megfigyel - tünk, ez az egyetlen, amely más lézeres munkacsoportokhoz képest gyakrabban lépett fel, azonban ez minden esetben 3-4 hét alatt felszívódott. Ebben a rendszeresen alkalmazott LMWH-nak is szerepe lehetett. Az esetenként megjelenő pigmentáció az idő múlásával, hónapok alatt fakult, majd elmúlt. A lézer-műtétet követő, múló érzészavar általában elfogadható, hiszen az alsó végtag ritkán érintett részein jelentkeznek, önmaguktól a betegek elvétve említik, esetenként észre sem veszik, csak rákérdezésre mondják el. Általában fél év alatt elmúlt. Megfigyelték, hogy a 100 J/cm fölötti energia leadás emeli ennek a szövődménynek az előfordulását, de a lágyék hajlatban leadott nagyobb energia kapcsán ezt nem észleltük (31).
A műtéttel kapcsolatos kellemetlenség és fájdalom tekintetében a betegek egyértelműen előnyösebbnek találták a lézeres megoldást, mint a hagyományost. Ezt az a 138 betegünk hangsúlyozta, akik már korábban ugyanazon, vagy másik lábukon átestek hagyományos visszérműtéten. A más szerzők által említett, lézer hullámhosszal kapcsolatos fájdalom különbséget mi is észleltük, bár ez nem járt együtt a recidiva gyakoriság változásával (25).
Egyetlen súlyos szövődménnyel találkoztunk, pulmonális embóliával. Az endovaszkuláris publikációkban említenek ugyan thrombo-emboliás szövődményeket, azonban gyógyszeres profilaxis nem szerepel a leírásokban, ha mégis említik, akkor nem tartják indokoltnak (2). Azok a cikkek, amelyek kifejezetten ezt a szövődményt taglalják, csak rendszeres UH kontrollt javasolnak, LMWH adását legfeljebb csak a szövődmény bekövetkezése esetén (32, 33, 34). Nálunk egy esetben minden egyéb indok nélkül, átmeneti rosszullétet okozó pulmonalis embolia lépett fel, másik esetben emelkedett thrombocyta számot találtunk. Mélyvénás thrombosist nem lehetett kimutatni. Adekvát kezeléssel állapotuk rendeződött. A gyógyszeres profilaxist, LMWH adását az általunk alkalmazott műtéti technika mellett a hasonló esetek elkerülésére indokoltnak tartjuk, ezért minden betegnél alkalmazzuk. A v. femoralist elzáró, vagy abba jelentősen bedomborodó thrombust egyetlen esetben sem észleltünk (Lawrence osztályozás szerint: 5,6) (34). Meg kell említenünk a súlyos szövődmények között, a hagyományos visszérműtét esetén ritkán ugyan, de előforduló sebfertőzést, ez lézer alkalmazása esetén nem jelentkezett.
Következtetésként, 8,5 éves tapasztalatunk és mások eredményeinek ismeretében azt mondhatjuk, hogy a lézeres visszérműtét, ezen belül a lézeres crossectomia jelentős előre lépést jelent a hagyományos sebészi visszérműtéthez képest. Kevesebb kellemetlenség, fájdalom, bőrheg és kisebb szövődmény rizikó árán, több betegnél és tartósabb visszér mentesség érhető el. Összességében egyértelműen jobbnak tartjuk a lézeres eljárást, mint a hagyományos visszérműtétet, és ebben a jó eredményben a lézeres crossectomiának jelentős szerepe van. A lézeres crossec - tomia célja tehát, a hagyományos crossectomiához hasonlóan a kiújulások hatékony megelőzése.

Irodalom

  1. Navarro, I., Min, R., Boné, C.: Endovenous laser: A new minimally invasive method of treatment of varicose veins. Preliminary observations using an 810 nm diode laser. Dermatol. Surg. 2001, 27, 117-122.

  2. Morrison, N..: Laser treatment of the incompetent saphenous vein. In. Handbook of venous disorders. Ed.: Gloviczki P. Arnold, London, 2009, 418-428.

  3. Myers KA, Jolley D: Outcome of endovenous laser therapy for saphenous reflux and varicose veins: medium-term results assessed by ultgraound surveillance. EJVES, 2009, 37, 239-245.

  4. Sömjén, M. Gy.: Maradvány és kiújult varixok. Érbetegségek 2011, 18, 67-73.

  5. Hetényi A, Kaszás F, Nemecz P: Korai recidiva Trendelenburg-Madelung műtét és radikális vari - cectomia után. A sebész felelőssége. Orv. Hetil. 1976. 117. 2963-2966.

  6. Bihari, I.: Lézeres visszérműtéttel szerzett első tapasztalatok. Érbetegségek, 2007, 14(3), 125-129.

  7. Proebstle, T.M.: Endovenous laser for saphenous vein ablation. In: The Vein book. Ed.: Bergan, J., Academic Press, Amsterdam, Boston, Heidelberg, London. 2007, 267-273.

  8. Bihari, I.: Lézeres visszérműtéttel szerzett újabb tapasztalatok. Érbetegségek, 2010, 17(2), 17-21.

  9. Bihari I, Ayoub G, Bihari A: Lézeres visszérműtéttel szerzett ötéves tapasztalatok. Orv. Hetil, 2012 153, 1863-1869.

  10. Gerard, J.L.: What is new in laser treatment of the saphenous and perforating veins? In: Advances and Controversies in Vascular Meicine, Vascular Surgery and Endovascular Interventions. Eds: Gloviczki, P., Shields, R.C., Bjarnason, H., Becquemin, J-P., Gloviczki, M.L. Minerva, 2011, Torino, 349-354.

  11. Rozsos, I., Ferenczy, J., Szabó, Sz., et al: Az endovénás laser terápia az ulcus cruris ellátásban. Sebkezelés, sebgyógyulás. 2008, 11, 4-8.

  12. Dumantepe M, Uyar I: Comparing cold and warm tumescent anesthesia for pain perception during and after the endoveous laser ablation procedure with 1470 nm diode laser. Phlebology, 2015 30, 45-51.

  13. Bihari I.: Visszérbetegség és kezelése. Á+B kiadó. Budapest, 2004.

  14. Spreafico G, Bernardi E, Pavei P, Giraldi E: Factors influencing the success of endovenous laser ablation. Reviews in Vasc Med, 2015, 3, 31-34.

  15. Bihari I, Ayoub G, Bihari A: A beteg adottságainak hatása a lézeres visszérműtét eredményére. Érbetegségek, 22:65. (2015) (absztrakt)

  16. Boné, C.: Traitamiento endoluminal de las varices con laser de diodo. Estudio preliminary. Rev. Patol. Vasc. 1999, 5, 35-46.

  17. Sufian S, Arnez A, Labropoulos, és mtsai: Radiofrequency ablation of the great saphenous vein, comparing one versus two treatment cycles for the proximal vein segment. Phlebology 2015, 30:724-728.

  18. De Maeseneer, M.: The endovenous revolution, Br. J. Surg., 2011, 98, 1037-1038.

  19. Rasmussen, L. H., Lawaetz, M., Bjoern, L., et al.: Randomized clinical trial comparing endovenous laser ablation, radiofrequency ablation, foam sclerotherapy and surgical stripping for great saphenous varicose veins. Br. J. Surg. 2011, 98, 1079-87.

  20. Darwood, R. J., Gough, M. J.: Endovenous laser treatment for uncomplicated varicose veins. Phlebology 2009, 24, Suppl 1, 50–61.

  21. Lattimer, C.R., Azzam, M., Kalodiki, E,. et al.: Cost and effectiveness of laser with phlebectomies compared with foam cclerotherapy in superficial venous insufficiency. Early results of a randomised controlled trial. Eur. J. Vasc. Endovasc. Surg. 2012, 43, 594-600.

  22. Proebstle, T. M., Krummenauer, F., Gül, D., et al.: Nonocclusion and early reopening of the great saphenous vein after endovenous laser treatment is fluence dependent. Dermatol. Surg. 2004, 30, 174-8.

  23. Christenson, J. T., Gueddi S., Gemayel G., et al: Prospective randomized trial comparing endovenous laser ablation and surgery for treatment of primary great saphenous varicose veins with a 2-year follow-up. J. Vasc. Surg. 2010, 52, 1234-1241.

  24. Min, R. J., Khilnani, N. M.: Endovenous laser ablation of varicose veins. J Cardiovasc Surg. 2005, 46, 395-405.

  25. Carradice D, Leung C, Chetter I: Laser; best practice techniques and evidence. Phlebology. 2015, 30(2S), 36-41.

  26. Perrin, M.R,, Guex, J.J., Ruckley, C.V., et al.: Recurrent varices after surgery (REVAS), a consensus document. Cardiovasc. Surg. 2000, 8, 233-245.

  27. Zernoviczky, F., Marton, E., Kanalikova, K., et al.: RFA (radiofrequency ablation) - an endovenous crossectomy: multicenter prospective study Bratislava, Prague, Budapest. Internat. Angiol. 2012, 31, 198.

  28. Kane K, Fisher T, Bennett M, et al: The incidence and outcome of endothermal heat-induced thrombosis after endovenous laser ablation. 2014, 28, 1744-50.

  29. Zimmet SE: Endovenous ablation in: Treatment of leg veins eds: Alam M, Nyuyen T H, Elsevier, Saunders, Philadelphia, 2006, pp 147-163.

  30. Corcos L, Dini S, De Anna D et al: The immediate effects of endovenous diode 808 nm laser in the greater saphenous vein: Morphologic study and clinical implications. J Vasc Surg 2005, 41, 1118-25.

  31. Maurins, U., Rabe, E., Pannier, F: Does laser power influence the results of endovenous laser ablation (EVLA) of incompetent saphenous veins with the 1470-nm diode laser? A prospective randomized study comparing 15 and 25 W. Internat. Angiol, 2009, 28, 32-37.

  32. Hingorani, A. P., Acher E., Markevich. N., et al.: Deep venous thrombosis after radiofrequency ablation of greater saphenous vein: A word of caution. J. Vasc. Surg. 2004, 40, 500-504.

  33. Mozes, G. Kalra, M. Carmo, M. et al.: Extension of saphenous thrombus into the femoral vein: a potential complication of new endovenous ablation techniques. J. Vasc. Surg. 2005, 41, 130-135.

  34. Lawrence PF, Chandra A, Wu M et al: Classification of priximal endovenous closure levels and treatment algorithm. J Vasc Surg, 2010, 52, 388-93.

Dr. Bihari Imre

imre.bihari.dr@gmail.com
www.bihari-visszer.hu


Érbetegségek: 2015/4. 123-131. oldal



<< Vissza