Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Radiológia

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

Írta: DR. BALÁZS GYÖRGY, DR. TÓTH ATTILA

Bevezetés

A CT és MR technológia olyan fejlettségi szintet ért el napjainkra, hogy a szív- és érrendszer vizsgálata rutin lehetőséggé vált. Nagyrészt kikristályosodtak azok az indikációs területek, ahol e modalitások felválthatják, vagy kiegészíthetik a korábban szinte egyedüli képalkotó vizsgálati lehetőséget jelentő katéteres angiographiát. Egyik ilyen, viszonylag csekély számú, de speciális követelményeket támasztó vizsgálati indikációs terület a gyermekkori diagnosztika. A cardiovascularis megbetegedések javarészt felnőttkorban fordulnak elő, ezen belül is dominál az atheroscleroticus hátterű obliteratív verőérbetegség és annak másodlagos következményei. Gyermekkorban a szív-érrendszeri betegségek nemcsak lényegesen ritkábbak, de spektrumuk is eltérő. A veleszületett szív-nagyér fejlődési rendellenességek gyakran már az élet első óráiban súlyos tüneteket okoznak, így az ez irányú képalkotó diagnosztikára is már egészen korán szükség lehet. A szerzett betegségek csecsemő- és serdülőkor között bármikor előfordulhatnak. A gyermekkori cardiovascularis képalkotást több tényező is nehezíti. A jó minőségű, pontos diagnosztikus információt nyújtó vizsgálat alapfeltétele a beteg kooperációja: a megfelelő ideig mozdulatlanul fekvő betegnek a vizsgálat közben meghatározott rövid időtartam(ok)ra vissza kell tartania lélegzetét. A másik fontos tényező a szív és nagyerek pulzációjából származó zavaró hatások kiküszöbölése. Mindezek miatt a gyermekkori cardiovascularis diagnosztikában a lehető leggyorsabb képalkotási technikák használata indokolt. Közleményünk célja e korszerű technikai lehetőségek összefoglalása.

CT

Az érrendszer CT-vel történő ábrázolása a spirál-, vagy helicalis-CT technika bevezetése óta vált lehetővé: a spirál-CT volumetrikus adatgyűjtésre képes, a korábbiaknál lényegesen gyorsabban, így egy régió leképezése egy légzésvisszatartásban kivitelezhető. Az ezredforduló után a multidetektoros spirál-CT technika került bevezetésre, ami egyrészt még gyorsabb adatgyűjtést tesz lehetővé, másrészt rutinszerűen vékony szeletvastagság használatára ad módot nagyobb régiók (például: mellkashas- kismedence) teljes vizsgálatára is. A szubmilliméteres (0,5-0,6 mm) metszetvastagság valódi izotrópikus vizsgálatot eredményez, azaz 3 dimenziós feldolgozás esetén a tér bármely irányában a térbeli felbontás megegyezik. A spirál CT-angiográfiának (CTA) nevezett vizsgálati technika multidetektoros CT alkalmazása esetén tulajdonképpen alig tér el a rutinszerűen is alkalmazott CT technikától: intravénás kontrasztanyag bólus beadását követően a vizsgált régióról célzott (vékony rétegű) CT vizsgálat történik akkor, amikor a kontrasztanyag bólus az adott érszakaszon éppen áthalad. Ehhez lehetőség szerint bólus detektáló segédprogram szükséges, így a kontrasztanyag beadás és az expozíció kezdete közötti késleltetés nem becslésen alapul, hanem az indítás a kérdéses érterület optimális kontrasztanyag telődésekor történik. A vizsgálat eredetileg keresztmetszeti képekből álló képanyagát másodlagosan feldolgozva tetszőleges orientációjú 2D és 3D reformált felvételek nyerhetők megfelelő program segítségével. A multidetektoros CTA lehetővé teszi mm-es nagyságrendű perifériás érképletek jó minőségű ábrázolását, és tetszés szerint a felvétel több fázisban is megismételhető, így az artériák után a vénák telődésére optimalizált késői fázisú felvételek is készíthetők. A CTA technika EKG vezérléssel párosítva a szív és a koszorúerek ábrázolására is alkalmas. Amennyiben az EKG jelet a - megfelelő technikával végzett - vizsgálat adatgyűjtésével párhuzamosan regisztráljuk, akkor utólag kiválogathatjuk az RR ciklus adott intervallumaiban nyert adatokat és tetszőleges fázisú, pulzációs műtermékektől mentes képeket rekonstruálhatunk. Ez a technika képezi az alapját a coronaria CTA vizsgálatnak, amely az utóbbi években a radiológia egyik leglátványosabban fejlődő területe.
A CTA vizsgálat gyermekkori alkalmazása szempontjából igen előnyös a módszer gyorsasága. A 10 másodpercen belüli expozíciós idő a még korlátozottan kooperációképes kisgyermekek esetében is reményt ad az eredményes légzésvisszatartásra, illetve, ha ez nem lehetséges, a folyamatos felületes légzésből származó műtermékek a gyors felvételt kevéssé zavarják.

MR

Az érrendszer MR-rel történő ábrázolása kontrasztanyag alkalmazásával és anélkül is lehetséges. A natív MR-angiográfiát (MRA) az teszi lehetővé, hogy az áramló vér mágneses sajátságai eltérnek a stacioner szövetekéitől, így megfelelő paraméter beállításokkal képesek vagyunk olyan mérést végezni, amely csak a gyors áramlású érképleteket ábrázolja. Az ún. time of flight (TOF) technikájú MRA a DSA-hoz hasonló, 3D megjelenítést nyújt, jó térbeli felbontással. Viszonylagos időigényessége miatt a gyakorlatban csak az intracranialis artériák ábrázolására használatos. Az ugyancsak kontrasztanyag nélküli fáziskontraszt-MRA technika jelentőségét az adja, hogy segítségével az áramlás iránya és sebessége is mérhető, illetve EKG-szinkronizáció alkalmazásával teljesen noninvazív módon meghatározható egy vizsgált érszakaszon keresztül percenként áramló vér mennyisége.
A kontrasztanyag bólus intravénás beadásával végzett MRA vizsgálat technikája analóg a CTA vizsgálattal: a bólus beadását követően megfelelő késleltetéssel végzett 3D gradiens echo típusú mérés történik a vizsgált érszakasz magasságában, amelynek adatait utólagosan feldolgozva készülnek DSA-szerű, illetve 3 dimenziós jellegű ábrázolások. A korszerű berendezések lehetővé teszik a mérés egy légzésvisszatartásban (10-20 sec) történő kivitelezését. A paramágneses Gadoliniumot tartalmazó MR kontrasztanyag akkumulációjának helyén a T1 relaxációs időt erőteljesen rövidíti, ami a kontrasztanyaggal feltöltött érképletekben kifejezett jelintenzitás emelkedést vált ki. A CT-vel ellentétben az MR felvételeken a csontok nem ábrázolódnak magas jelintenzitással, az MRA felvételeken gyakorlatilag nem is láthatók. Ez egyszerűbbé teszi az MRA vizsgálatok utólagos adatfeldolgozását, mivel nincs szükség az érképletekkel összevetülő csontok "eltávolítására". Az érképletekre célzott MRA mérések mellett mindig szükséges hagyományos metszeti képeket is készíteni, mivel az MRA – a DSA-hoz hasonlóan - szinte csak az érlument feltöltő kontrasztanyagot jeleníti meg, és nem eléggé informatív az érfal és a perivascularis térség viszonyairól.
A szív vizsgálata az MR diagnosztika egyik legdinamikusabban fejlődő területe. EKG-vezérlés mellett különböző karakterű álló és mozgó felvételek készíthetők, amelyek lehetővé teszik a szív komplex morfológiai és funkcionális analízisét. Ún. "black blood" típusú spin echo jellegű felvételeken tetszőleges síkban, pulzációs műtermékektől mentesen ábrázolhatók az egyes anatómiai képletek. A gradiens echo jellegű "bright blood" típusú mérés egy légzésvisszatartás alatt 15-25 felvételt eredményez, amelyek a szívciklus eltérő fázisait jelenítik meg. Ezeket a képeket moziszerűen megjelenítve a pulzáló szív metszeti képeit látjuk. E célra legszélesebb körben a "balanced steady state free precession" (a különböző gyártóknál TrueFISP, FIESTA, vagy balanced-FFE) szekvenciák használatosak, amelyek a cardialis MR diagnosztika egyik alap mérési módját jelentik napjainkban. Lehetőséget adnak a falmozgás megítélésére, a kontúrok körberajzolása alapján pedig pontosan, geometriai extrapoláció nélkül kiszámítható a myocardium tömege, az egyes szívüregek térfogata, és a szív pumpafunkcióját jellemző olyan paraméterek, mint az ejectiós frakció és a perctérfogat. A myocardium kóros eltérései direkt ábrázolhatók, ezen belül nagy jelentősége van a gradiens echo típusú késői kontrasztanyagos felvételeknek, amelyek nagy érzékenységgel jelzik a myocardialis infarctus vagy egyéb gyulladásos-degeneratív folyamatok következtében kialakult hegesedést. Dinamikus perfúziós méréssel és terheléses vizsgálatokkal a szívizomzat latens ischaemiája is detektálható.
Az MR képalkotás nem teszi ki a beteget ionizáló sugárhatásnak, ami a gyermekkori alkalmazás szempontjából különösen előnyös. A vizsgálat lehetőséget nyújt együlésben magas specifitású szöveti információ, cardiovascularis anatómiai információ és funkcionális-haemodynamikai információ nyerésére. Az MR kontrasztanyaggal járó mellékhatások minimálisak, nephrotoxicitással nem kell számolni. Ugyanakkor maga a vizsgálat, még ha az egyes mérések légzés visszatartásnyi időre is rövidültek, egészében hosszadalmas, érvizsgálat esetében 20 perc, komplex szívvizsgálat esetében 40-60 perc. A mozdulatlanság mellett pontos légzési kooperációra is szükség van, bár a legkorszerűbb mérési technikák alkalmazásával már szabad légzés mellett is kivitelezhető a vizsgálat. Átlagosan 4 éves életkor alatt kell az MR vizsgálathoz altatást alkalmazni, aminek kivitelezése több szempontból is nehezített: a beteg a vizsgálat közben korlátozottan hozzáférhető, a légzés és keringés monitorozása csak MRkompatibilis eszközökkel lehetséges, esetleges komplikáció elhárítására csak a vizsgáló helyiségen kívül van mód. Mindez a cardiorespiratoricusan instabil kisgyermekek esetében az MR vizsgálatot kontraindikálhatja. További relatív hátrány a CT-vel szemben, hogy a gyors adatnyerés érdekében a cardiovascularis mérő szekvenciák általában alacsonyabb képmátrixot használnak (például: 256x224, míg a CT 512x512), így a térbeli felbontás valamivel alacsonyabb.

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

1. ábra.
Aberráns jobb a. subclavia CTA vizsgálata 3 hónapos csecsemőben. A 3D volumen megjelenítés együtt ábrázolja az artériákat és légutakat, érzékeltetve azok térbeli viszonyait.

Nagyér fejlődési rendellenességek

E csoportba elsősorban a mediastinalis értörzsek anomáliái tartoznak, de ritkábban a rekesz alatt, illetve a fej-nyaki régióban is előfordulnak fejlődési zavarok.
Az ébrényi aortaívek a normális fejlődés során komplex involution mennek át, amelynek zavarai változatos anatómiai viszonyokat eredményeznek az aortaív és a supraaorticus artériák vonatkozásában. Ezen állapotokat a vascularis ring gyűjtőnéven foglaljuk össze, bár csak egy részük jár valódi érgyűrű képződésével a trachea és az oesophagus körül. Leggyakoribb az aberráns (retrooesophagealis lefutású) jobb a. subclavia, amit a. lusoriának is nevezünk (1. ábra), valamint a jobb oldali aortaív bal oldali aberráns a.subclaviával. A teljes kettős aortaív ritkább, ez a klasszikus ring. Az aortaív anomáliák klinikai jelentőségét a légutakra és oesophagusra kifejtett kompressziós hatás adja: már csecsemőkorban, akár akut, súlyos tünetekkel járó stridor, dysphagia, máskor csak a későbbi tünetekkel jár. Kimutatására a CTA a legcélszerűbb módszer, amelynek primer axialis síkú felvételei elégségesek a diagnózishoz, a légúti stenosis coronalis síkú reformált felvételen ábrázolható.

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

2. ábra.
Coactatio aortae kontrasztanyagos MRA vizsgálata. Típusos lokalizációjú stenosis, mellkasfali collateralisatioval.

A coarctatio aortae talán a legismertebb, és klinikai következményeit tekintve is legmélyrehatóbban elemzett éranomália (2. ábra). Tipikusan hamar észlelésre kerül és primer kivizsgálása részeként e gyermekek az első élethónapokban hagyományos arteriographián esnek át. A katéteres vizsgálat, bár invazivitása miatt nem veszélytelen, a keringésdinamikáról is információt nyújt és direkt nyomásmérés végezhető. A coarctatio műtéti, vagy endovascularis intervencióval történő korrekciója után is gyakran marad vissza residualis stenosis (amit helytelenül recoarctatiónak hívnak), valamint a műtéti terület későbbi pseudoaneurysma kialakulásának kedvezhet.
Hagyományosan kontroll vizsgálatként is a nyomásméréssel kiegészített katéteres angiographiára került sor, illetve bizonyos mértékig kisgyermekkorban az ultrahangvizsgálat is képes megítélni a viszonyokat. Napjainkban a követés során általában csak akkor történik invazív vizsgálat, ha együlésben ballon dilatáció és/vagy stent beültetés lehetősége is fennáll. A morfológiai kép tisztázására a CTA és MRA vizsgálat is megfelelő.

Congenitalis vitiumok

Az anomáliák fő típusai csoportokba sorolhatók, és a klasszikus syndromák leírása már évszázados múltra tekint vissza. Viszonylag ritka egy-egy rendellenesség tiszta megjelenése. A klinikai tünetek esetenként már a megszületéskor igen súlyosak, és azonnali életmentő beavatkozást igényelnek. A diagnosztika alapvonalát az echocardiographia képezi, ami gyermekekben a jobb akusztikus ablak miatt szélesebb ábrázolási lehetőséget nyújt, mint felnőttkorban. Mindmáig nem nélkülözhető a katéteres invazív diagnosztika, amely a szívüregek morfológiáját, telődési viszonyait, az elzáródásokat, illetve kóros kommunikációkat ábrázolja, és direkt nyomásmérési lehetőséget nyújt, emellett bizonyos azonnali terápiás, vagy palliatív intervenciók lehetőségével jár. A szív MR vizsgálata igen kedvező a vitiumok komplex elemzésére. Az atípusos helyzetű szívüregek, billentyűk, szájadékok, beültetett graftok és terelőfoltok ábrázolására szolgáló tetszőleges síkú metszeti képek készíthetők. Mozgóképeken megítélhető a falmozgás és billentyűk mozgása, felismerhetők az áramlási jet-ek, turbulenciák, a szívüregekben elhelyezkedő és a fallal összefüggő, vagy szabad thrombusok. A kamrafunkció és a kamraizomzat tömege - mindkét kamra vonatkozásában - pontosan mérhető. A kiáramlási pályákon és a nagyér törzsekben áramlásmérés végezhető, a két vérkör perctérfogatának aránya alapján a shuntvolumen kvantifikálható. Pulmonalis ág stenosis esetén differenciált áramlásméréssel becsülhetők a haemodynamikai következmények. Kontrasztanyagos MRA vizsgálattal ábrázolhatók a nagyér szájadékok, felismerhetők a társuló nagyér anomáliák és a mediastinalis kollaterálisok, amelyek ábrázolásában a katéterezéssel összehasonlításban pontosabb. A vizsgálat az egyszerűbbnek tekinthető szívhibák esetében (persistalo Botall vezeték, v. pulmonalis transpositiók) is értékes többlet információt nyújt az ultrahanghoz képest, indikációja a napi gyakorlatban még nem általános. Izolált, secundum ASD, izolált VSD, illetve egyszerű billentyűhiba esetén az ECHO önmagában elégséges, azonban társuló egyéb rendellenességek esetén indikált a szív MR is. Az összetettebb és bonyolult, gyakran több lépésben történő műtéti korrekciót igénylő vitiumok (univentricularis állapotok, conotruncalis anomáliák) esetében már napjainkban is elfogadott az MR vizsgálat diagnosztikus értéke. Különösen nagy jelentősége van a postoperatív kontroll vizsgálatoknak (például: Fontan, Glenn, Norwood műtét után), ahol a továbblépés megtervezésében a kamrafunkciók és a kamraizom tömeg pontos ismerete perdöntő (3. ábra).

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

3. ábra.
Teljes nagyér transpositio miatt végzett Senning műtét utáni állapot MR vizsgálata. SSFP felvételek: a) négyüregi, b) rövid tengelyi és c) az alsó cava csatornára fektetett síkban. Tágult, hypertrophiás systemás jobb kamra mellett a morfológiai bal kamra izomtömege a szokványostól elmarad. A bal pitvar korábbi helyét terelőfolt foglalja el.

A primer diagnosztikában az MR alkalmazása még kevéssé széles körű, elsősorban azért, mert csecsemőkorban az időigényes vizsgálat altatásban történő kivitelezése nem veszélytelen, különösen a cardiorespiratoricusan instabil betegeknél. Emellett apnoe biztosítása nélkül a felvételek képélessége csökken (újabb technikák használatával kiküszöbölhető), a teljes relaxációban, kontrollált lélegeztetés mellett végzett vizsgálat pedig nehézkesen kivitelezhető. A kooperációra már alkalmas 5-6 éves kor felett minden primer, vagy postoperatív vitiumos beteg MR vizsgálata indokolt, amenynyiben műtéti korrekció lehetősége mérlegelhető.

Haemangiomák és vascularis malformatiok

A valódi, csecsemőkorban megjelenő, majd a későbbi években spontán involution átmenő haemangioma capillarae az esetek döntő többségében ultrahang vizsgálaton túl nem igényel további képalkotó diagnosztikát. Kivételt azok az esetek képeznek, amelyek nagy tömegük, lokálisan kifejtett térfoglaló hatásuk révén életveszélyes állapotot okoznak, vagy értékes szervre gyakorolt kompressziós hatásuk irreverzibilis károsodással járhat (4.ábra).

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

4. ábra.
Jobb válltájon elhelyezkedő, kiterjedt haemangioma capillare miatt (altatásban) végzett kontrasztanyagos MRA vizsgálat 6 hetes csecsemőben. A magas áramlás miatt az afferens a. subclavia egyenletesen tágult.

A gyakori fej-nyaki lokalizációjú haemangiomák például életveszélyes légúti stenosist, peri-intraorbitalis lokalizációban pedig bulbus károsodást okozhatnak. A multiplex intrahepaticus haemangiomatosis (helytelenül: haemangioendotheliomatosis) májelégtelenséget és a shuntszerűen felgyorsult áramlás miatt cardialis decompensatiót okozhat. CT vagy MR vizsgálat elsősorban a korai, proliferatív fázisban lehet szükséges, célja általában nem a diagnózis felállítása - azt a jellegzetes klinikai kép többnyire megalapozza -, hanem a műtét, vagy katéteres emboloterápia előtti tájékozódás. A légúti kompressziót okozó és a visceralis szerveket érintő haemangiomák esetében célszerűbb CTA vizsgálatot végezni. A lágyrész elváltozások egyébként pontosabban elhatárolhatók MR felvételeken. T2 súlyozott felvételeken jelintenzitásuk magas. Kontrasztanyagos CT vagy MR felvételeken lobulált kontúrú, élénk halmozású tumor ábrázolódik, amely a kontrasztanyagot vénás fázisban is intenzíven tartja. Az intrahepaticus elváltozások követhetik a felnőttkori "cavernosus haemangiomákra" jellemző centripetális telődési sémát, azaz centrális részük csak késői fázisban mutat teljes betelődést. CTA vagy MRA felvételek 3D kiértékelésével demonstrálhatók a gyakran tág afferens artériák és vénák. Egy-másfél éves kor után, a haemangiomák spontán involutiójának megkezdődésével terápiás ténykedés és ezzel együtt képalkotó diagnosztika rendszerint nem szükséges.
A terápiás megközelítés szempontjából elsődleges a magas áramlású, arterio-venosus shunttel járó malformatiók felismerése. Ez többnyire duplex ultrahangvizsgálattal lehetséges, az afferens artériákban mérhető, jellegzetes magas sebességű, alacsony impedanciájú áramlás, a nidusban, azaz a voltaképpeni shuntök helyén tapasztalható extrém magas sebesség és turbulencia, valamint az afferens vénákban észlelhető arterializált keringés alapján. Az alacsony áramlású malformatiókban mindez nem észlelhető, ehelyett előfordulhatnak szabálytalan vénás áramlást mutató, cavernosus érképletek, cysticus elváltozások, szabálytalan architecturájú lágyrészek. Amennyiben az ultrahangvizsgálat arterio-venosus malformatióra utal, a továbblépés lehet direkt katéteres arteriographia, amellyel egy ülésben szelektív-szuperszelektív embolisatio is végezhető, amennyiben az elváltozás arra alkalmas. Ezt megelőzően mérlegelhető MRI vizsgálat elvégzése, ami a lágyrészek-csontok esetleges infiltratív érintettsége szempontjából, valamint a nidus elhelyezkedése, kiterjedése szempontjából informatív. MRA vizsgálat a fő tápláló ágakat ábrázolhatja, de a vérellátásban résztvevő összes ág biztonsággal nem azonosítható, ezért a katéteres arteriographiát teljes értékűen nem váltja ki e vonatkozásban. Az alacsony áramlású malformatiók obligát MR vizsgálati indikációt képeznek, mivel a klinikai gyanút megalapozó és ultrahanggal is többé-kevésbé azonosított eltérések hátterében nem ritkán jéghegy effektusszerűen lényegesen nagyobb kiterjedésű, és szöveti érintettségű elváltozás áll. A szabálytalan felszíni vénás hálózat feltérképezése MR-venographiát igényel, bár e vonatkozásban több dinamikus információt nyújt a hagyományos ascendáló venographia.
A CT vizsgálatnak a vascularis malformatiók diagnosztikájában korlátozott szerepe van, elsősorban a társuló csont érintettségek kimutatása lehet feladata.

Gyulladásos-degeneratív betegségek

Gyermekkorban az obliteratív verőérbetegség és aneurysmaképződés hátterében nem atherosclerosis áll, hanem gyulladásos-degeneratív jellegű kórfolyamatok. A részben iatrogén jellegű, nagyereket is érintő bakteriális szeptikus folyamatok vezethetnek az aortán és ágain kialakuló aneurysmához, ami a felnőttkorhoz hasonlóan CTA vagy MRA vizsgálattal optimálisan ábrázolható. A Takayasu kór a nagyér törzseket érintő autoimmun vasculitis, amely már tizenéves korban jelentkezhet. Jellegzetesen az aortaívet és a supraaorticus artériák proximalis szakaszát érintő gyulladásos érfali megvastagodás alakul ki, amely változó mértékű stenosist, majd végállapotként teljes elzáródást okoz (5. ábra).

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

5. ábra.
Takayasu kór: a T1 súlyozott MR felvételek érfali megvastagodást mutatnak a bal CCA és a. subclavia proximalis szakaszán.

Érintett lehet a hasi aorta és annak ágai is, illetve ritkán az a. pulmonalisok érintettségét is megfigyelték. A tünetek között cerebrovascularis és felső végtagi ischaemia jelei és renovascularis mechanizmusú hypertonia a jellemzőek, az immunológiai folyamattal összefüggő laboratóriumi eltérésekkel. A diagnózis felállításának kulcsa a képalkotó vizsgálat, amely az érlumen szűkülete és/vagy elzáródása mellett a jellegzetes érfali megvastagodást is kimutatja. A hagyományos arteriographia által adott öntvénykép utóbbi vonatkozásban nem nyújt információt, ezért a CT és MR vizsgálat nemcsak kevéssé invazív jellege, hanem az érfal direkt ábrázolása miatt is preferálandó képalkotó technika. Az MR vizsgálat során a T2 súlyozott, lehetőleg zsírszupressziós technikával készített felvételek érzékenyen jelzik az érfal oedemás-infiltratív érintettségét. Késői kontrasztanyagos felvételeken a vaskos érfal kórosan fokozott halmozása látható a gyulladásos folyamattal összhangban. A képalkotó vizsgálatoknak a követésben is fontos szerepe van. Míg a diagnózis felállítása gyakran CTA vizsgálattal történik, a követésben MRA vizsgálat végzése optimális. Ezt részben az MR jobb szövetspecificitása magyarázza: az MR pontosabban ábrázolja az érfal oedemáját és gyulladásos érintettségét, ami a folyamat aktivitásának jele az egyes érszakaszokon. Másrészt számítani lehet rá, hogy a betegség ismételt kontroll képalkotó vizsgálatokat igényel, ami a röntgensugár expozíció kerülésére int.
A Kawasaki betegség nem egyértelműen tisztázott hátterű vasculitis, amely az első életévekben jelentkezik lázas betegség formájában, szisztémás tünetekkel. A betegség akut fázisában myocarditis, pericarditis jelentkezhet, ritmuszavarokkal, majd a szubakut fázistól kezdődően figyelhetők meg a betegség jellegzetes szövődményeként kialakuló koszorúér aneurysmák. A csecsemő-kisdedkori képalkotó diagnosztika és követés fő eszköze az ismételt echocardiographiás vizsgálat. A coronaria aneurysmák miatt invazív, katéteres vizsgálat válhat indokolttá, de ennek alternatívájaként ma már inkább multidetektoros CTA vizsgálat ajánlható, ami magas diagnosztikus pontossággal képes ábrázolni a tágult koszorúereket. Az MRcoronarographiás vizsgálati lehetőségek is e vonatkozásban egyre biztatóbbak: a tág coronariák ábrázolására az alacsonyabb térbeli felbontású MR vizsgálat is alkalmas lehet, ami a röntgensugár expozíciótól mentes követés lehetőségét ígéri kontrasztanyag adása nélkül is. Egyúttal alkalom nyílik a myocardium állapotának megítélésére és károsodásának pontos felmérésére is, amelyhez kontrasztanyag alkalmazására is szükség van. Jelenleg ez még nem tekinthető rutin eljárásnak.
Kawasaki kór ritkábban perifériás artériákon is aneurysmát okozhat, ami multiplex módon különböző testtájak artériáit érintheti. Ilyen esetek gyakorlatilag egésztest CTA vagy MRA vizsgálatot igényelhetnek, ami a kis testméretek mellett mindkét módszerrel megvalósítható, kivitelezése CT-vel egyszerűbb. Emellett a myocardialis infarctussal analóg módon stroke tünetei is kialakulhatnak, ami TOF technikájú MRA vizsgálatot indokol.
A moya-moya betegség is tisztázatlan hátterű, csecsemőkortól kezdve bármikor előforduló, de leggyakrabban gyermekkorban jelentkező occlusiv érbetegség, amely az intracranialis artériákat érinti, és progresszív intima proliferációval jár, ami a circulus Willisii ágait fokozatosan elzárja. A törzsdúcok régiójában kialakuló jellegzetes finom kollateralizációval jár, amiről nevét is kapta. Progrediáló cerebrovascularis tüneteket okoz, és ennek kapcsán derül ki az agyállományt érintő multiplex ischaemiás laesio, amellyel összefüggésben a basalis artériák nem ábrázolódnak szabályosan. A diagnózis megerősítéséhez ma már nem szükséges katéteres arteriographia, mind CTA, mind MRA vizsgálat diagnosztikus értékkel képes ábrázolni a basalis artériás törzseket érintő multiplex stenosist-occlusiot és a társuló füstszerű kollateralizációt.
A Marfan syndroma veleszületett kötőszöveti betegség, amely a nagy artériákban cysticus media degeneratiót okoz, és már tizenéves korban az aorta fokozódó dilatatiójával, és dissectiójával jár. Akut dissectio gyanúja esetén sürgős CTA vizsgálat végzendő, ami kis megterheléssel néhány perc alatt tisztázza annak típusát ("A" vagy "B" típusú), az oldalágak érintettségét, átjárhatóságát, a valódi- és állumen viszonyát. Ha nem sürgősségi jellegű a képalkotó vizsgálat indikációja, kedvezőbb MRI és MRA vizsgálatot végezni. EKG-vezérelt "black blood" és mozgó "bright blood" felvételeken az aorta egyes szakaszainak pontos átmérője megmérhető, akár systoléban és diastoléban külön-külön is. Mindezek mellett a billentyű funkció is megítélhető.

Sérülések - postoperatív állapotok

A végtagi csonttörésekhez társuló érsérülések, amenynyiben akut képalkotó vizsgálatot igényelnek, az legtöbbször katéteres vagy intraoperatív angiographia, ami a traumatológiai központokban gyorsabban hozzáférhető. Szubakut-krónikus stádiumban már célszerűbb 3D ábrázolásra is alkalmas módszert választani. A csontok és érképletek egymáshoz való viszonya CTA vizsgálattal ítélhető meg legjobban. Az ilyen gyermekkori vizsgálati indikációk tipikus példája a supracondyler humerus töréssel összefüggésben kialakuló a. brachialis (és nervus ulnaris) laesio miatti 3D ábrázolás. Az a. brachialis stenosisa, vagy változó hosszúságú elzáródása alakulhat ki, részben a törvégek közötti becsípődés, részben a következményes hegesedés miatt. A medencecsont-töréssel járó érsérülések ábrázolására a kismedence magasságában a genitáliák direkt sugárterhelésének elkerülése végett lehetőség szerint MRA vizsgálat választandó.
A iatrogén érsérülések jellegzetes példája az újszülött-, csecsemőkori katéteres cardiovascularis intervenciók utáni ilio-femoralis arteriás occlusio vagy stenosis. A kis méretű a. femoralis communison keresztül bevezetett viszonylag nagy méretű eszközök (például: septotomiás katéter, occluderek, dilatációs ballonok) a legkörültekintőbb technika mellett is okozhatnak érfali sérülést. Ez esetben is igaz, hogy az aktuális klinikai tünetek szegényesek lehetnek, a klinikai képet gyakran a beavatkozást szükségessé tevő kórállapot (például: coarctatio) uralja, a felnőttkorban megszokott ischaemiás jelek teljesen hiányozhatnak. Legtöbbször már csak szubakut-krónikus stádiumban kerül a beteg ez irányú kivizsgálásra, amikor primer rekonstrukció lehetősége nem áll fenn. A duplex ultrahangvizsgálat ideális a régió artériáinak megítélésére és a diagnózis felállítására. További képalkotás rendszerint akkor merül fel, ha a végtagnövekedés zavara olyan mértékű, hogy műtéti rekonstrukció is mérlegelésre kerül (6. ábra).

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

6. ábra.
Újszülött korban végzett szívkatéterezés okozta érsérülés: teljes elzáródás a jobb arteria iliaca rendszeren és femoralis communison.

Thromboemboliás állapotok

A gyermekkori vénás thrombosis hátterében az esetek jelentős részében kideríthető valamilyen veleszületett fokozott thrombosiskészség. Emellett gyakran septicus állapot és a felnőttkorhoz hasonlóan trauma, iatrogénia, neoplasia vezethet thrombosishoz. A perinatalis időszakban - különösen kis súlyú koraszülöttek esetén - alkalmazott intenzív terápia részeként perifériás vénabiztosítás gyakran köldökvéna, vagy v. femoralis felől bevezetett katéterrel lehetséges csak. Ennek szövődményeként az ilio-femoralis vénákban és a vena portae rendszerben is kialakulhat thrombosis. A klinikai tünetek esetenként szegényesek, a diagnózis nem ritkán csak utólag, már krónikus stádiumban derül ki. A végtagi thrombosis duplex ultrahangvizsgálattal diagnosztizálható és követhető. Az ilio-cavalis, vagy mediastinalis vénás rendszerre történő esetleges proximalis terjedés megítélése CTA vagy MRA vizsgálatot igényelhet. Akut thrombosis gyanúja esetén, annak kimutatására mindkét módszer alkalmas. A CTA esetében sugárhigiénés megfontolásból csak egy, késői fázisban végzett helicalis mérés végzendő, amihez az átlagosnál nagyobb mennyiségű, 2-2,5 ml/tskg kontrasztanyagot adunk. Fontos a perifériás véna megfelelő megválasztása: a kontrasztanyagot lehetőleg ne az aktuálisan elzáródott véna felől adjuk be. Az MRA esetében tetszőleges fázisú mérés végezhető, azt nem korlátozzák sugárvédelmi megfontolások, csak a gyermek kooperációja szabhat határt. Az MRA szekvencia mellett mindig készítendők posztkontrasztos hagyományos T1 súlyozott felvételek is, az érfal és a perivascularis terek megítélésére. Az MRA kissé korlátozott térbeli felbontása a vénás törzsek viszonylag nagy mérete miatt nem jelent hátrányt a CTA-val szemben. Krónikus thrombosis esetén esetleges vénás rekonstruktív műtét vagy intervenció pontos tervezése céljából és differenciáldiagnosztikai okokból lehet szükség képalkotó vizsgálatra. Gyakran nehéz az átjárható, anastomosis képzésre alkalmas véna azonosítása a lelassult telődésű, részlegesen recanalisalt distalis vénákkal és irregularis, fonatszerűen telődő kollaterálisokkal összefüggésben. E célból a jobb térbeli felbontású és élesebb kontúrokat adó CTA kedvezőbb.
A vénás thrombosis szövődményeként bekövetkező pulmonalis embolia is ritka gyermekkorban, elsősorban septicus embolisatio formájában, illetve érbe törő tumoros folyamat esetén találkozunk vele. Diagnosztikájában, a felnőttkori esetekhez hasonlóan, a CTA vizsgálat a legérzékenyebb, amely az embolus direkt kimutatására alkalmas egészen subsegmentalis ágak szintjéig, emellett a tüdőparenchyma és a mellkas teljes megítélése révén negatív esetekben fontos differenciáldiagnosztikai információt nyújthat. Speciális neuro-radiológiai határterület az intracranialis sinus thrombosis diagnosztikája. Kisgyermekkorban a sinus thrombosis a felnőttkornál gyakrabban fordul elő, leggyakrabban otogén septicus folyamat, vagy meningitis szövődményeként, de hátterében trauma vagy szisztémás jellegű folyamat is állhat. Az esetek egy része szubklinikusan zajlik, és csak véletlenszerűen kerül felismerésre. Az általánosan elfogadott megközelítés, miszerint az intracranialis patológiás folyamatok az akut traumák kivételével lehetőség szerint MR vizsgálatot igényelnek, e területen csak részlegesen igaz, amennyiben a teljesen negatív MR lelet nagy valószínűséggel kizárja a thrombosist. A hagyományos T1 és T2 súlyozott metszeti képek egyértelműen igazolhatják a sinusokat kitöltő kóros jelet, de műtermékek miatt fals pozitív lelet is születhet. A vénás keringésre optimalizált TOF technikájú MRA szekvenciák (esetenként kontrasztanyag adással is kiegészítve) széles körben használatosak, de a gyakori normál variációk miatt ennek pozitív prediktív értéke is korlátozott, a gyakorlatban nem ritka az erre alapozott fals pozitív lelet. A rutin technikájú koponya CT vizsgálat értékét basis közelben zavaró műtermékek korlátozzák. Amennyiben a megszokottnál nagyobb mennyiségű (1.5 ml/tskg) kontrasztanyagot adunk és a felvételeket vékony metszetvastagsággal (1-2 mm) készítjük, azaz a technikát CTA-hoz közelítjük, a vizsgálat diagnosztikus értéke javul, és mivel nem kell keringési műtermékekkel számolni, meghaladja az MR vizsgálatét. Ugyanakkor az agyállományi eltérések finom észlelése vonatkozásában a CT nem pótolja az MR-t.

Daganatok

A gyermekkori daganatok észlelésükkor már gyakran nagy méretűek, és az érképleteket is direkt érintik, esetenként azokba törve és tumor thrombust képezve (7. ábra).

Cardiovascularis CT és MR diagnosztika gyermekkorban

7. ábra.
A mediastinumot kiterjedten infiltráló thymus carcinoma 16 éves betegben. Kontrasztanyagos MRA vizsgálat MIP felvétele. A vena cava superior nem mutat telődést, a kontrasztanyag a tág azygos-haemiazygos rendszeren át jut a keringésbe. A tumor a jobb arteria pulmonalist is infiltrálja és szűkíti.

A terápia egyik kulcskérdése az operabilitás és a megfelelő műtéti technika megválasztása. Műtét felmerülhet primeren, vagy gyakrabban bevezető kemoterápiát követően, a már jelentősen regrediált tumor teljes, vagy részleges eltávolítására kerül sor. Az ilyenkor protokollszerűen is előírt ismételt képalkotó vizsgálatok eredménye alapozza meg a döntést. A komplex műtéti tervezés egyik fontos szempontja a vascularis anatómia: megítélendő a parenchymás szervek artériás vérellátása, vénás elfolyása, a tumor viszonya a főbb értörzsekhez. Jellegzetes példái az ilyen eseteknek a veséből kiinduló daganatok (legtöbbször, de nem mindig Wilms tumor) és a hepatoblastomák. A korszerű technikával végzett CT vagy MR vizsgálatok során az angiographiás feldolgozásra is alkalmas kivitelezés a betegre nézve nem jelent külön terhelést, de a vizsgálat tervezésekor a kontrasztanyag adási protokoll és az időzítés megfelelő megválasztását igényli, ezért a radiológusnak pontosan ismernie kell a vizsgálat ilyen relevanciáját. A CTA vizsgálat által elérhető nagyobb részletgazdagság a perifériás artériák jobb megítélését teszi lehetővé, az MR viszont EKG-vezérelt szekvenciáival a szív üregeit és/vagy környezetét érintő daganatok megítélésében kedvezőbb.

Irodalom

  1. Frush D.P., Herlong J.R.: Pediatric thoracic CT angiography. Ped. Radiol. 35(1): 11-25. (2005).

  2. Ming-Chen, Paul Shih, Ashok Tholpady, Christopher M. Kramer et al.: Surgical and Endovascular Repair of Aortic Coarctation: Normal Findings and Appearance of Complications on CT Angiography and MR Angiography. A. J. R. 187: W302-W312. (2006).

  3. Samyn Margaret M.: A review of the complementary information available with cardiac magnetic resonance imaging and multi-slice computed tomography (CT) during the study of congenital heart disease. [Review] [45 refs] [Journal Article. Review] Intern. J. of Cardiovasc. Imaging. 20(6): 569-78. (2004).

  4. Hyun Woo Goo, In-Sook Park, Jae Kon Ko et al.: Computed tomography for the diagnosis of congenital heart disease in pediatric and adult patients. Intern. J. of Cardiovasc. Imaging 21: 347-365. (2005).

  5. Tematikus szám, 8 közlemény a veleszületett szívhibák MR vizsgálatáról. J. of Cardiovasc. Magnetic Resonance 8: 569- 670. (2006).

  6. Restrepo R., Ranson M.. Chait P.G. et al.: Extracranial Aneurysms in Children: Practical Classification and Correlative Imaging. A. J. R. 181: 867-878 (2003).

Dr. Balázs György

Ér- és Szívsebészeti Klinika
1122 Budapest, Városmajor u. 68.


Érbetegségek: 2007/1. 35-43. oldal



<< Vissza