Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


História

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Írta: DR. TASNÁDI GÉZA, DR. BARTOS GÁBOR, DR. BIHARI IMRE, DR. MARTOS VERONIKA

A gyermekkori érbetegségek korai felismerésével és kezelésével esetenként teljes gyógyulást, gyakrabban a progresszió csökkenését vagy a szövődmények megelőzését érhetjük el.
A gyermekkori érbetegségek többsége érfejlődési rendellenesség (érmalformatio, angiodysplasia). Azok tüneteit már a régi egyiptomi királyoknál is megfigyelték (Schneider és Fischer szerint) (1969), de kifejezetten érfejlődési rendellenességek leírásával először a XIX. században találkozunk. Évszázadokon keresztül ennek a betegségnek csak a hitvilágba tartozó magyarázatai léteztek (1. ábra).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

1. ábra.
A természettudományi ismereteket megelőző elképzelés a vascularis anomaliák keletkezéséről.

Előrelépést jelentett Friedberg (1867) leírása, ő egy 10 éves leány esetét ismertette, akinek a jobb lábán már csecsemőkorában hypertrophia, mellkasán venectasiák, bal felső végtagján varicositas és lymphangiomatosis jelentek meg (2. ábra) (1)

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

2. ábra. Friedberg által leírt vascularis anomáliás gyermek rajza.

A betegség okának kutatástörténete jól tükrözi az angiológia fejlődését. Ezt a tünetegyüttest (naevus, varicositas, végtaghypertrophia) először Klippel és Trénaunay írták le 1900-ban (2). Parkes-Weber ugyanennél a syndrománál 1907-ben arterio-venosus anasztomózist véleményezett (3), és 1918-ban ? a surranás észlelésével ? igazolta a shunt jelenlétét (4). Akkor mindez a tünetek felismerésén és elméleti vitákon alapuló érsyndromák világa volt, műszeres mérések és sebészi beavatkozások nélkül.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

3. ábra.
Géza de Takats

Az éranomáliák tüneti és anatomo-pathologiai alapon történő sebészetének elindításában jelentős szerepet vállalt a magyar származású Géza de Takáts (3. ábra), aki 1925-ben került Chicagóba ? itt 1928-ban érsebészeti klinikát alapított. A thromboembóliák kezelése és megelőzése mellett munkássága kiterjedt az éranomáliákra is. Közleményében a végtagok vascularis anomáliáival és azok sebészi ellátásával foglalkozik. Szignifikáns különbséget tesz a congenitalis vascularis malformátiók formái között: arteriás, venás fejlődési hibákra és a-v.shuntre osztva azokat (5).
Az első magyarországi érműtéteket Balassa János végezte, és 1853-ban leírja az aneurysma spurium eredményes, electropuncturás kezelését (6). Ezzel megelőzte a ma már ?divatossá vált? endovasalis sebészetet.
A Fehér Kereszt Kórház (ma a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekklinikája) sebész főorvosa 1909-től Bakay Lajos volt. Tudatosan, kísérletekkel készült az érsebészeti beavatkozásokra. Munkája az érvarratról és az érátültetésről 1911-ben jelent meg (7). Egy 14 éves leánybetegen, az arteria carotis communis iatrogen oldalsérülését modern érsebészeti módszerekkel látta el: két egyeztető U-öltést helyezett be, majd tovafutó oldal - varratot készített. Másik esetében 11 éves fiú arteria brachialis sérülése utáni ér defektusát oldotta meg: az érvégek mobilizációja után azokat 3 irányöltéssel és tovafutó varrattal egyesítette. Példakép a gyermekkori érsérülések sebészi ellátásában.
A vénák sebészetében a mai értelemben vett szklerotizálást hazánkban 1920-ban Elischer Ernő kezdte el, akkor tömény konyhasóoldatot fecskendezett a tágult visszerekbe (8). Azóta a szklerotizálás ? a gyógyszerek és az eljárás jelentős fejlődése következtében ? az érmalformatiok kezelésében is kiemelt jelentőségűvé vált.
A vénatágulatok ellátásában további lehetőséget jelent a Kuzmik nevével fémjelzett, általa először 1909-ben alkalmazott percutan körülöltés (9). Ma is használjuk a felületes venatágulatok (extratruncularis vena-malformatiok) kezelésében.
Az első itthoni közlemény, amelyben felmerült a "venadysplasia" gondolata 1933-ból Guszichtól származik és a v.saphena magna szokatlan nagyságú körülírt tágulatáról és ellátásáról számol be (10). Később hasonlót figyelt meg a Heim Pál Gyermekkórház (Budapest) munkacsoportja néhány műtéte során (11).
Segítette a gyermekkori venasebészet fejlődését Rubányi cikke, amelyik 1948-ban a fossa ovalis anatómiáját és a korrekt crossectomiát írta le (12). Gyermekkorban észlelt vena saphena billentyűhiány miatti extrem phlebectasia (truncularis venás malformatio) esetén mi is alkalmazzuk ezt a már klasszikussá vált módszert.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Az arteriák sebészetében ? kiemelten az artériák fejlődési rendellenességeinek sebészi ellátásában, ami többnyire gyermekkorban történik ? úttörő szerepet vállalt Littmann Imre (4. ábra), aki 1949-ben hazánkban elsőként ductus Botallit kötött le (13). Kudász József (5. ábra), ? aki a fővárosi István Kórház gyermeksebészeti osztályáról 1951-ben Pécsre került, majd 1955-ben a BOTE III. sz. Sebészeti Klinikájára, ezt követően 1957-ben a városmajori IV. sz. Sebészeti Klinika igazgatója lett ? szintén 1949-ben végezte az első itthoni Blalock-Taussing műtétet. Elsők között végzett ductus arteriosus lekötést, és coarctatio aortae műtéteket is. Foglalkozott a vaso-renalis hypertonia műtéti kezelésével ? amely a gyermekek egyik leg gyakoribb érbetegsége (14). Majd, 1950-ben, Eisert Árpád nevéhez fűződik az első sikeres hazai coarctatio aortae műtét (15). Később, Kudász tanítványai közül Bodor Elek (6. ábra) a gyermekkori aorta-stenosisok műtéteiről írta disszertációját (16).
A külföldre szakadt magyarok közül ki kell emelnünk Szilágyi Dezső Imrének (7. ábra), a magyar érsebészek doyenjének munkásságát, aki 1931-től az USA-ban, Detroitban élt, és 1966-ban a Henry Ford Hospital sebészeti osztályának vezetője lett. Számos új sebészi módszert vezetett be, 1965-ben periferiás arterio-venosus fistulát írt le (16).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Robicsek Ferenc (8. ábra) szívsebész, aki 1956-ban a Városmajorból került Észak-Karolinába (USA), szintén írt veleszületett arterio-venosus malformatioról (18).
A későbbiekben nyirokkeringési kutatásaival segítette elő a nyirokérsebészet fejlődését: There are extensive communications between the lymph and blood systems at the peripheral level... (19).
Előrelépést jelentett az érfejlődési rendellenességek sebészei számára a korszerű angiográphia megteremtése, ami itthon Sztankay Csaba (9. ábra) nevéhez fűződik. Az alsó végtagok angiographiás vizsgálataival kimutatta a vénák fejlődési rendellenességeit és felajánlotta azt sebészi értékelésre (20, 21). Ebben a témakörben Szlávy László (10. ábra) nevét kell kiemelni, ő az érfejlődési hibák interventios radiológiájának hazai megteremtője.
Az eddigi gyermekkori érsebészeti beavatkozásokat az érbetegség tüneti, pathoanatomiai felismerése alapján ? mint láttuk ?, kiváló sebészek, kiváló manualitással és többnyire helyi érzéstelenítésben végezték. A sebészet fejlődése, ezen belül a fiziológiai szemlélet előtérbe kerülése, az anaesthesiologia, és az új diagnosztikai módszerek megújulása tette lehetővé a perifériás érbetegségek korai ? már csecsemőkori ? érsebészeti ellátását.
Mindezt figyelembe véve az érbetegségek gyógyítása ekkor már más szemléletet igényelt és ebben döntő szerepe volt az angiológia, mint önálló tudományág létrejöttének, ami hazánkban Bugár-Mészáros Károly munkájával kezdődött (22). A Magyar Sebész Társaság Angiológiai Sectioja 1961-ben jött létre, amely 1966-ban Magyar Angiológiai Társasággá alakult át. A Társaság lelke Soltész Lajos (11. ábra) volt.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

12. ábra.
B. B. Lee és Tasnádi Géza

A gyermekkori szív- és érbetegeket a budapesti IV. sz. Sebészeti Klinikán 1956-ig Littmann, majd azután Kudász professzor vezetésével operálták. Erre a klinikára került Soltész Lajos még 1951-ben. Érdeklődése az érsebészet felé fordult és 1953-ban megalakította az ország első érsebészeti osztályát. Tudományos munkássága nemcsak a hazai, de a nemzetközi irodalomban is a vascularis malformatiók (angiodysplasiák) területén alapvető. Első közleményét még a Balassagyarmati Városi Kórház sebészetén írta: "Heveny gerincvelői compressiot okozó cervicalis haemangioma" címen (23). Ez a megfigyelése és a betegség következményei sarkalták őt a perifériás érhibák, érdaganatok kutatására. A BOTE IV. sz. Sebészeti Klinikájára kerülése után egyre több tanulmánya és előadása foglalkozott az érfejlődési rendellenességekkel, így jelent meg közleménye már 1955-ben "A veleszületett sipolyokról" (24). A Sebész Nagygyűlésen "A peripheriás erek sebészetének egyes korszerű kérdéseiről" tartott referátumot. Kandidátusi értekezését: "A végtagok veleszületett arterio-venosus sipolya" címen 1965-ben védte meg (25). Azóta az angiológiában Soltész neve egyet jelent a congenitalis érmalformációk kutatásának úttörőjével. Mi volt a döntő tudományos eredménye Soltész Lajosnak, amely az érfejlődési rendellenességek kutatásában ma is a világ érkutatóinak első sorába helyezi (26)? Az eddig uralkodó, az érfejlődési rendellenességekre és következ - ményeinek felismerésére és kezelésére vonatkozó elveket döntött meg, illetve újat alkotott:

  1. Elsőként mutatott rá az érfejlődési rendellenességek, szindrómák szerinti osztályozás, differenciálás hiányosságaira. Azóta a név szerinti nosologiát felváltotta a kliniko-patológiai alapon történő klasszifikáció.
  2. Klinikai esetek tanulmányozása alapján azt a képtelen állítást döntötte meg, hogy érzörej hiányában nincsenek AV shuntök. A vénás oxigéntelítettséget tartotta döntőnek.
  3. Fiatal, növekedésben lévő állatok vena femoralis communisának lekötésével igazolta a hypoxia jelentőségét és összefüggését az osteohypertrophiával, amit lényegében az ilyenkor megnyíló AV shuntök okoznak (27).
  4. Az érmalformátiok haemodinamikai pathogenesisének tisztázása után véglegesen megalapozta az érhibák oki terápiáját:
  • AV shuntök esetén a sipolylekötést, az oda- és elvezető arteria, illetve vena lekötését, aláöltését javasolta,
  • a venák anomáliáiban a venasebészet szabályait alkalmazta,
  • a nyirokutak hibáinál, lymphoedemánál az elégtelen nyirokszövet kiirtását tartotta szükségesnek.
Munkássága nyomán az éranomáliák, és főleg gyermekek ? nagy számban kerültek a Klinikára, holott annak nem volt gyermekosztálya. A városmajori Klinika orvosainak ? főleg Bodor Elek ? javaslatára került Tasnádi Géza (12. ábra) a hatvani kórházból a Heim Pál Gyermekkórházba azzal a célzattal, hogy alakítsa ki a gyermekek érfejlődési rendellenességeinek gyógyászatát, sebészeti ellátását. Ehhez jelentett segítséget, hogy a városmajori Klinika szoros kapcsolatban volt a sebész - képzésben részt vevő Szabó László (13. ábra) sebész főorvossal, aki a Hatvani Városi Kórházában dolgozott, jelentős élettani és biokémiai alapú sebészi szemléletet tanított.
A Heim Pál Gyermekkórház, mint a Fővárosi Tanács VB. Központi Gyermek-egészségügyi Módszertani Tudományos Kutató és Továbbképző Intézete a gyermekellátás központjaként működött. Tasnádi odakerülésétől kezdve (1969) aktívan részt vett a gyermeksebészeti munkában. A Heim Pál Gyermekkórház az Ér- és Szív - sebészeti Klinikával 1972-ben együttműködési szerződést kötött. Messzemenően támogatta az együttműködést Sárkány Jenő professzor az akkori kórházigazgató, aki később az Orvostovábbképző Intézet (HIETE) Gyermekgyógyászati Tanszék vezetője lett.
A Heim Pál Kórház sebészetét akkor Horváth György (14. ábra), klasszikus sebészegyéniség vezette, aki 1954-ben a BOTE II. sz. Sebészeti Klinikájáról került ide. Az érbetegségek közül a gyermekkorban akkor elég gyakori, a köldökvenán történő vércsere okozta vena portae thrombozisok miatti portalis hypertoniat és következményeit kezelte, operálta (porto-cavalis shunt-képzés, oesophagus varixok lekötése) ? sajnálatosan kevés sikerrel.
Ahhoz, hogy az éranomáliákat felismerjük és gyógyítsuk, feltétlenül szükség volt az érrendszer fejlődéstanának, a csecsemők anatómiai, physiológiai, illetve patho-anatomiai sajátságainak ismeretére. Fontos volt az érmalformatiok epidemiológiájának megismerése is. Nélkülözhetetlen volt az ekkor kifejlődő, önállósodó gyermeksebészeti-anaesthesiologia segítsége a sebészi gyógyítás érdekében.
A Heim Pál Gyermekkórház sebészeti osztály vezetője 1972-től Rácz Dániel (15. ábra) lett. Az aktív gyermeksebészeti munka megkövetelése mellett mindenben támogatta az érbetegek kezelését és annak gyermeksebészeti körökben történő megismertetését. A gyermek sebészeti osztály belgyógyásza ? Kardos Mária ?, a gyermekbetegségekkel összefüggő thrombosis és a nyirokérbetegségek szövődményeinek (chylascos, fehérje - vesztéses enteropathia) kezelését, Dorogi János sebész főorvos a haemangiomák gyógyítását segítette ? azok műtéti ellátásában a sebészeti osztály orvosai is nélkülözhetetlenek voltak (28).
Paraicz Ervin gyermekidegsebész segítségével angiographiás laboratoriumot hoztak létre, hiszen a carotis angiographiák alapvető diagnosztikai segítséget jelentettek számára. A gyermekurológiai sebészetnek (Tóth József) nagy segítséget jelentett a Tasnádiék által kifejlesztett retrograd aortographia, amit a 3 évnél fiatalabbakon (kisdedeken, csecsemőkön) alkalmaztak (29). Az alsó végtagok keringésének vizsgálatára kidolgozták a gyermekkori, terheléses ascendáló phlebographiát, az infiltráló venás malformátiokra a direkt punkciós phlebographiát, a körülírt AV shöntök gyógyítására pedig a direkt embolisatiot (30). A katéteres angiographiákat azonban a technikai hiányosságok miatt a Heim Pál Kórház gyermekkardiológiai osztálya (Kamarás János) segítségével az István Kórház kardiológiai osztályán, majd a később megalakult Országos Kardiológiai Intézet gyermek - osztályán végezték ? a Heim Pál Kórházból odakerült Bendig László és Záborszky Béla aktív közreműködésével. Az érfejlődési rendellenességek, főleg az AV shuntök katéteres kezelését, embolisatioját a SOTE Röntgenklinikán Kónya Andrással végezték (31). Az éranomáliák pathogenesisének megismeréséhez Osztovics Magda, a SOTE II. sz. Gyermekklinika genetikusa nyújtott segítséget. Az angioneuropathiák, főleg a gyermekkori neurovascularis vállöv compressios (thoracic outlet) syndromát a kórház gyermek-neurologusaival, elsősorban Balogh Erzsébettel elemezték. Az éranomáliák és azok következményeinek pathologiai feldolgozását Gorácz Gyula, a Heim Pál Kórház neves pathologus professzora végezte. Az 1980-as évek végén a kórházban kialakított endoszkópos labor vezetője Pászti Ildikó a gyermekkori oesophagus varicositas (portalis hypertonia kapcsán) endoscopos sclerotizálásával jelentősen előrevitte ezen, súlyos betegek gyógyítását (32). Az éranomáliák, főleg a haemangiomák és angiolopathiák gyógyításának óriási lendületet adott a kórház bőr - gyógyászati osztályára 1970-ben kinevezett Török Éva professzor asszony. Vele indították el a rendelőintézeti részlegen az angiológiai rendelést, amely egyetlen az országban, így a Heim Pál Gyermekkórház országosan az Éranomáliák Centruma lett (Vascular Anomalies Center).
Tasnádi belföldi levelező aspiranturát nyert el, aspiráns vezetője Soltész Lajos, az Országos Érsebészeti Intézet igazgatója volt. Az aspirantúrája befejezése után kandidátusi értekezést írt és 1979-ben védte meg, amelynek címe: "Csecsemő- és gyermekkori venadysplasiák klinikuma" volt (35). Az elkészítést Solti Ferenc professzor nagyban segítette az ép és kóros (érfejlődési rendellenességes) végtagkeringés dinamikájának vizsgálatával, amelyet az egyetem izotóplaboratóriumaiban végeztek el. Soltész professzorral és munkatársaival Tasnádinak mindvégig szoros kapcsolata volt. A disszertáció fontosabb megállapításai:
  • az éranomáliák aethio-pathogenesiséről,
  • a csecsemő- és gyermekkori venás keringés sajátosságairól,
  • a venás keringés vizsgálómódszereinek gyermekkori alkalmazásáról,
  • a venadysplasiák felosztásáról,
  • a venás malformatiók súlyos következményeiről
tett megállapításai mellett elemezte a műtéti lehetőségeket és egyes vena-anomáliák formáiban javaslatokat tett a sebészi megoldásokra. A disszertáció elfogadása nagy lépést jelentett az érmalformáció kutatás és gyógyítás további fejlődésére. Az értekezés értékét annak világirodalmi elismertsége is jelezte. Az akkori nehéz külföldi kapcsolatok ? hiszen csak 3 évente lehetett külföldre jutni ? felélénkültek, ugyanis a kandidátusi értekezés birtokában már évente mehetett külföldi kongresszusokra. A gyermekérsebészet nemzetközi elismertségének elérésében sokat segített Soltész Lajos kapcsolatrendszere, aki szakmai tájékozottságával és főleg francia nyelvismeretével nagy tekintélynek örvendett. A firenzei Angiológiai Világkongresszuson 1974-ben ő és a többi magyar résztvevő Malannal, Pratesivel és Servellel találkozott, majd 1980-ban az athéni kongresszuson Mayal és Lindhallal ismerkedtek meg. Szoros szakmai kapcsolata volt Stefan Belov professzorral, a híres érfejlődési rendellenesség kutatójával (16. ábra).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

16. ábra. Fontányi Sándor, Tasnádi Géza és Stefan Belov beszélget.

Az éranomáliákat is tárgyaló kongresszusokon 1980-tól évente szerepeltek ? legyen az gyermeksebészeti vagy angiológiai-érsebészeti tárgyú, belföldi vagy külföldi rendezvény. Munkájuk hitelességét, elismertségét igazolja St. Belov professzor írása az 1997-ben megjelent könyv Laudatio in Memoriam Lajos Soltész c. fejezetében: Soltész Lajos professzor, valamint tanítványai és követői ? Nemes (17. ábra), Dzsinich (18. ábra), Acsády (19. ábra), Gloviczki (20. ábra), Tasnádi ? által Magyarországon az érfejlődési rendellenességek gyógyítására létrehozott iskola az alapja, a Tasnádi vezette "Érfejlődési Rendellenességek Centrumának" ? amely szoros kapcsolatban áll más országok specialistáival. Magyarország a világ azon kevés országainak egyike, ahol az érfejlődési rendellenességek diagnosztizálását és kezelését gyermeksebészek végzik (26).
A 80-as években megélénkült a gyermek-érsebészeti tevékenység. Ennek fő oka a Hirsch Tibor főorvos vezetésével aktivizálódott gyermekanaesthesiológia jelentős fejlődése, valamint a diagnosztikai lehetőségek megújulása, továbbá a modern sebésztechnika térhódítása (UH-, CT-, MRI-laboratóriumok, interventios radiológia, endoscopok).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

A Heim Pál Kórházba került Harkányi Zoltán (21.ábra), aki a CT és interventios radiologiai osztálynak jelenleg is vezetője, aki különösen az érfejlődési anomáliák UH diagnosztikájában szerzett elismerést szerte a világban. Követte őt Balázs György (22. ábra), aki az UH- és CT-diagnosztika mellett az éranomáliák MRI diagnosztikájában kiemelkedő, a jelenlegi SE Szív- és Érgyógyászati Klinika diagnosztikai részlegének vezető munkatársa.
Az intervenciós radiológia jelentős, főleg technikai fejlődésének vívmányait ki kellett terjeszteni a gyermekérbetegségek diagnosztikájára és kezelésére. Egyre szorosabbá vált a Tasnádi-munkacsoport kapcsolata a SE Szív- és Érsebészeti klinikán Hüttl Kálmán professzorral (23. ábra) és munkatársaival, ahol az igen korszerű érdiagnosztikai és inteventios radiológiai felszereltséget, a gyermek-anaesthesiologusok közreműködésével, igénybe vehették.
A gyermekek nyak-koponya ? és esetenként a végtagok vénás ? és AV malformációinak diagnosztikáját és kezelését Szikora István (24. ábra) neuro-radio-therapeuta az OITI (Országos Idegtudományi Intézet) angiographiás laboratóriumának vezetője végezte az OITI gyermekosztályának összefogásával.
A venafejlődési hibák izotópdiagnosztikájában Menyhei Gábor (25. ábra) aktív közreműködése segített (POTE Érsebészeti Tanszék). A nyirokér fejlődési rendellenességek izotópdiagnosztikájában a Honvéd Kórház Nuclear Medicina Klinikáján dolgozó Buga Klára (26. ábra), nélkülözhetetlen munkatársuk lett.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Tasnádi Géza az "Érfejlődési rendellenességek klinikuma" című munkájával 1995-ben habilitált, s ebben összefoglalta a régi és új gyermek-érsebészeti módszereket. A műtéti technika hat típusát ismertette, amelyek mindegyike exakt indikáción alapul (34):

  • rekonstruktív műtétek (revascularisatio),
  • műtétek az érmalformátiok eltávolítására (de - vascularisatio),
  • műtétek az érdefektusok haemodynamikai aktivitásának csökkentésére,
  • kombinált kezelések,
  • nem konvencionális sebészi módszerek alkal - mazása,
  • multidisciplináris műtétek.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Fontos szerepet játszott a gyermekérsebészet további fejlődésében a keringés ? főleg a vénás és nyirokkeringés anatómiájának és fejlődéstanának alaposabb megismerése. A magyar származású Kubik István (27. ábra), a zürichi egyetem anatómiai intézetének professzora írta le a végtagvénák anatómiáját és annak variációit (35). Földi Mihállyal (28. ábra) együtt, aki a magyarországi nyirokkeringési kutatás hőskorából került külföldre és a világ egyik legismertebb szaktekintélye ? írták meg a lymphologia tankönyvét ? benne a nyirokerek anatómiáját és fejlődési hibáit (36).
Elősegítették az érmalformatiok ellátásának fejlődését a 80-as, 90-es évek nemzetközi "workshop"-jai, amelyekkel végleg bekapcsolódhatott a magyar érmalformáció kutatás a nemzetközi köztudatba. Ezek közül az 1988-ban a Hamburgban megtartott 7th Meeting of the International Workshop on Vascular Malformations volt a kezdet. A D. A. Loose professzor (29. ábra), a német érmalformatio kutatás úttörője, szervezte konferencián a világ minden részéről megjelent szakemberek szinte forradalmi fejlődésről adtak számot és indították el azt a folyamatot, amely végül 1992-ben az ISSVA (International Study of Vascular Anomalies) megalapításához vezetett.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

30. ábra.
Az ISSV Európai Kutató Csoport baráti köréből (Róma, 1996) néhány, nálunk is ismert nevet emelünk ki: 1 ? R. Grantzow, 5 ? Bihari I., 6 ? Tasnádi G., 7 ? Tasnádiné Nóra, 8 ? D. A. Loose, 9 ? Karin Loose, 10 ? M. Vaghi, 11 ? S. J. Kim, 13 ? W. E. Yakes, 15 ? R. Schobinger, 16 ? R. Mattassi, 19 ? F. Stillo, 20 ? St. Belov.

Itt lett Tasnádi az európai kutatócsoport és baráti kör tagja (30. ábra). Belov és követői, közöttük Tasnádi, alkották meg az érmalformátiok Hamburgi Klasszifikációját (31. ábra) (27). Az itt megalkotott érfejlődési rendellenességek osztályozása a "Hamburger Klassification" nagy segítséget adott az akkori centrumoknak ? mint St. Belov írta: Hamburgnak, Milánónak és Budapestnek alapvető szükséglet a mindennapi munka sikeréhez (37). A UIP első Európai Kongresszusán, Budapesten (1993) Semmelweis Emlékérmet kapott.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

31. ábra.
Hamburgi Klasszifikáció

Nagy elismerés volt a magyar érkutatás (érsebészet, angiológia, gyermeksebészet) számára, hogy 1994-ben hazánkban rendezhették az ISSVA 10. Világkongresszusát (32. ábra). A Tasnádi vezette kongresszusra a témával foglalkozók a világ minden tájáról eljöttek. A több mint 180 regisztrált részvevő 69 előadást hallgatott meg, ebből 17 magyar elsőszerzős előadás hangzott el. Később, 1996-ban a csont éranomáliáiról, annak sebészi, illetve interventios radiologiai megoldásairól rendeztek újabb konferenciát (33. ábra).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

32. ábra.
Az ISSVA Budapesten megrendezett 10. Világkongresszusának programfüzete.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

33. ábra.
A Budapesten megrendezett Csontok Éranomáliái Konferencia programfüzete.

A 90-es évek után a nemzetközi és a magyar érkutatók szoros összefogásával ? a MAÉT Phlebológiai Sectioja aktivitásával, a Vénás Fórumok megjelenésével, az Angiológiai képzések és továbbképzések beinditásával ? Meskó Éva (34. ábra) szervezésében, illetve a gyermekbőrgyógyászok aktivitásának fokozódásával, Szalai Zsuzsa (35. ábra) vezetésével, főleg a haemangiomák és az érszindrómák elemzésével (38), tovább erősödött a gyermek-angiológiai ellátás. Az érszakemberek szoros együttműködése jól megalapozta az érmalformátiok sebészeti és kombinált kezelését.
Tasnádiék nemzetközi munkacsoportja 2002-ben multicentrikus tanulmányt közölt a nagy, európai ér - anomália-centrumokban kezelt 1378 beteg ? átlagéletkor 17,6 év ? oki kezelésének hosszú távú eredményeiről (39, 40, 41). Végkövetkeztetésük: az érmalfomatiok modern kezelése: korai, aktív és oki.
Az arteriák malformátioinak, a gyermekkori arteriás aneurysmák, a vaso-renalis hypertoniák, arteria occlusiók és gyermekkori arteriasérülések sebészi ellátásában Dzsinich Csaba, Jámbor Gyula (36. ábra) és Enzt László (37. ábra) voltak Tasnádi segítségére (42, 43). Dzsinich Csaba az arteria renalis congenitalis szűkülete okozta vaso-renalis hypertonia sebészi gyógyításáról (44) írta disszertációját.

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

A venás malformátiok kezelésében Acsády György segített, pl. a vena iliaca aplasia esetén a Palma műtétek kivitelezésében vagy a mélyvena billentyűhiányban alkalmazott billentyűpótlás során (45). Bodor Elek a vena cava inferior membrános elzáródásának (Budd-Chiari -syndroma) műtétében működött közre. Ezt a műtétet Tasnádi egy 7 éves gyermeken, az ázsiai érsebészet vezető professzorával Z. Wanggal végezte (34). Tasnádi és munkatársai kidolgozták a venás malformatiok sclerotherapiáját. Bihari Imre a marginalis venák invasiv sebészeti műtéteiben, majd ezek endovasalis kezelésének kialakításában és az infiltráló venás malformátiok sclerotizáló kezelésében volt segítségükre (46, 47).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

A felületes truncularis vénás malformatiokat ered - ményesen operáltak Várady Zoltán (38. ábra), Frankfurtban élő phlebológus professzor, minisebészeti technikájával (48).
Tasnádi nyirokér-malformatio műtéteit Gloviczki Péterrel kezdte el: 10 éves leány veleszületett nyirokútdilatátio okozta lymphoedemájának gyógyítására helyeztek fel lympho-venosus shuntöt. Gloviczki vezető szerepe az érmalformátiok kutatásában és gyógyításában nemzetközi szinten is elismert. A Mayo Klinika (Rochester, USA) vezető érsebésze ("örökké magyar"!), kísérleti munkájával alapozta meg a lympho-venosus shunt sebészi készítését (49). Legutóbb megjelent könyvében információkat közöl a vénás és nyirokér-malformatiok kezeléséről és a sebészi lehetőségekről (50).

Gyermekkori érbetegségek sebészi kezelésének kialakulása és fejlődése Magyarországon

Chylascos gyógyítására Tasnádi Denver shuntöt ültet be csecsemőn (43), egy felnőtt beteg esetében Bihari Imrével (39. ábra) (51, 52) és több esetben, Milánóban Raul Mattassival (53). A magyarországi nyiroksebészet történetét Bartos és munkatársai foglalták össze az Érbetegségek folyóiratban, ahol ez kiemelt témaként szerepel (54).
A 2005-ben Acsády-Nemes szerkesztette "Érbetegségek klinikai és műtéttani atlasza" is tartalmazza az érfejlődési rendellenességek klinikai megjelenési formáit és kezelésüket, mely részt szintén Tasnádi írta. (34). További előre lépést és újabb gyermeksebészeti módszereket 2009-ben foglalt össze a Mattassi és munkatársai szerkesztésében, a Springer kiadásában angol nyelven megjelent könyv, amelyben Tasnádi írta a "Treatment of Vascular Malformations in Newborn and Infants" c. fejezetet (55). Újabb technikák jelentek meg a malformációk sebészi és interventios radiológiai kezelésében is (61).
Az endoscopos műtétek újabb lehetőséget adtak az érfejlődési rendellenességek gyógyítására: thoracoscoppal a chylothoraxot előidéző nyirokútfistulákat sclerotizáltak, laparoscoppal a kismedencei eredetű ? lymphoedemát és vaginalis lymphorrheat okozó nyirokrefluxot gyógyítottak a refleuxos nyirokutak lekötésével (34, 62).
Az endovasalis sebészet megjelenése tovább bővítette a gyermek-érsebészeti interventios radiológia tárházát. Jelentős, és fontos Szabó Attila (40. ábra) szerepe, aki korszerű módszerekkel folytatja az eddigi gyermekérsebészetben végzett, UH-, MRI-, illetve kontrasztvezérelt sclerotizálásokat és lézer-, illetve radiofrequentiás műtéteket végez (56, 57).
Az újabb vizsgáló módszerekkel újabb gyermek - érbetegségeket ismertek fel, ezekre a betegségekre is ki kell terjeszteni a modern sebészeti intervenciós radiológiai gyógyítást.
A gyermekkori érbetegségek formáit összefoglalták, csoportosították és a kezelési lehetőségeket tártak fel közleményeikben (58, 59). A gyermekangiológia fontosságát felismerve 2013-ban megalakult a Gyermekangiológiai Centrum (Pediatric Angiology Center), amelyet Szabó András professzor a Semmelweis Egyetem II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatója fog össze. A megalakulást az ESVS (European Society for Vascular Surgery) Gyermekangiológiai és Érmalformatiok Sectiojában (2014. szeptember 19.) jelentették be. A szerteágazó, több intézetet összefogó centrumon belül az éranomáliák témát továbbra is a Heim Pál Gyermekkórház és a SE Szív- és Érgyógyászati Klinika tartja kézben Szalai Zsuzsanna, Harkányi Zoltán, Szabó Attila, Balázs György és Nagy Zsuzsa vezetésével és a kórház egyes speciális gyermekbelgyógyászati, -sebészeti osztályai és a gyógytornászok munkacsoportja részvételével. Továbbra is aktívak a kutatásban és gyógyításban az eddigi külső intézetek pl. a Honvéd Kórház (izotóp), és a Kelen Kórház ("egynapos sebészete", lézerrendelése).
Innen kezdődik a gyermekkori érbetegségek gyógyításának, illetve sebészetének újabb fejezete.

Irodalom

  1. Friedberg H.: Riesenwuchs des rechten Beines. Virchow Arch. 1867; 40: 353.

  2. Klippel M., Trénaunay I.: Du naevus variqueux et osteohypertrophique. Arch. Gen. Med. 1900; 3: 641?672.

  3. Weber F. P.: Angioma formation in connection with hypertrophy of limbs and hemihypertrophy. Brit. J. Derm. Syph. 1907; 19: 231?235.

  4. Weber F. P.: Hemiangiectatic hypertrophy of limbs ? congenital phlearteriectasias and so-colled congenital varicose veins. Brit. J Chil. Dis. 1918; 15: 13?17.

  5. de Takats G.: Vascular anomalies of the extremities. Report of five cases. Surg.Gynecol Obstr. 1932; 55: 227.

  6. Balassa J.: Aneurysma spurium traumaticum geheilt durch Electropunctur. Wiener Med. Wochenschr. 1853; 7: 1?11.

  7. Bakay L.: Az érvarratról és érátültetésről. Orv. Hetil. 1911; 54: 703?708.

  8. Elischer E.: Visszértágulatok befecskendezéssel való gyógyításáról. Orv. Hetil. 1925; 66: 560?63.

  9. Kuzmik P.: A tágult gyűjtőerek percutan körülöltése. Orv. Hetil. 1909; 53: 343?44.

  10. Guszich A.: A vena saphena magna szokatlan nagyságú körülírt tágulata. Orvosképzés. 1933; 23: 399.

  11. Tasnádi G., Bitvai K.: Kisdedkorban észlelt vena saphena aneurysma. Magy. Radiol. 1975; 27: 354?356.

  12. Rubányi P.: A fossa ovalis anatómiája. Acta Chir. Acad. Sci. Hung. 1948; 1: 48?52.

  13. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: Kik rakták le a magyarországi klinikai ütőeres sebészet alapjait? Érbetegségek. 2009; 4: 103.

  14. Szabó Z., Pintér E., Kudász J.: Orv. Hetil. 1981; 122: 2199?2200.

  15. Dohanics S.: Ki volt Eisert Árpád? Új lapot írt a magyar sebészet történetében. Látlelet. 1996; 40: 3?7.

  16. Bodor E.: A veleszületett aortabillentyű-szűkület sebészi kezelésének prognózisa. Kandidátusi értekezés. Bp. 1980.

  17. Szilágyi D. E., Elliot J., de Russo F. J., Smith R. F.: Peripheral congenital arteriovenous fistula. Surgery. 1965; 57: 61?64.

  18. Robicsek F.: Veleszületett diffus a-v.összeköttetés felnőttön. Orv.Hetil. 1952; 33: 960.

  19. Robicsek F., A Fokin, T., Musters: Where does the lymph flow? Int. J. Angiol. 2001; 10: 136?141.

  20. Sztankay Cs.: Végtagok angiographiás vizsgálatának sebészi értékelése. Kandidátusi értekezés. Bp. 1968.

  21. Sztankay Cs.: Az alsóvégtag vénarendszerének fejlődési rendellenességei. Ritka kórképek II. Szerk: Braun Pál. Medicina. Bp. 1968. 149. old.

  22. Bugár-Mészáros K.: Az érbetegségek diagnosztikája, kór és gyógytana. Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat. Bp. 1944.

  23. Soltész L.: Heveny gerincvelői compressiot okozó cervicalis haemangioma. Magy. Seb. 1952; 1: 1?3.

  24. 24. Soltész L.: A veleszületett sipolyokról. Magy. Seb. 1955; 5: 302.

  25. Soltész L.: A végtagok veleszületett sipolya. Kandidátusi értekezés. Bp. 1965.

  26. Belov S.: Laudatio in Memoriam Lajos Soltész. In Loose D., Weber J.: Angeborene Gefässmissbildungen. Nordlanddruck. GMBH. Lüneberg, 1997. Hamburg. 13?17. old.

  27. Soltész L.: Contributions to clinical and extremities in congenital a-v. fistulae. J. Cardiovasc. Surg. (Special Supplementary Issue) 1965; 265.

  28. Dorogi J., Tasnádi G.: Gyermeksebészeti szempontok a kültakaró haemangiomáinak kezelésében. Orv. Hetil. 1972; 113: 2522.

  29. Tasnádi G., Madarász J.: Percutan transfemoralis aortographia katéter nélkül csecsemő- és gyermekkorban Magy. Radiol. 1982; 26: 294?298.

  30. Tasnádi G., Koszó P.: Embolisation der a-v.Angioma im Sauglings- und Kindesalter. Zschr. Kinderchir, 1982; 36: 143?145.

  31. Kónya A., Tasnádi G.: Katéteres embolisatioval szerzett tapasztalatok végtaglokalizációjú congenitalis a-v. malformatiók kezelésében. Magy. Radiol. 1990; 64: 141? 152.

  32. Tasnádi G., Pászti I., Kupcsulik P.: Meddig sclerotizálás és mikor shunt műtét ? gyermekkori portális hypertoniánál. (absztrakt) MGYST. Tud. Ülése Debrecen. 1992. ápr.

  33. Tasnádi G.: Csecsemőkori és gyermekkori venadysplasiák klinikai vizsgálata. Kandidátusi értekezés. Bp. 1977.

  34. Tasnádi G.: Az érfejlődési rendellenességek klinikai megjelenési formái és kezelésük. In Acsády Gy., Nemes A.: Az érbetegségek klinikai és műtéttani atlasza. Medicina. Budapest. 2005. 259?265. old.

  35. Kubik S.: Anatomie und topographische Anatomie des Bein- Beckenvenensystem . In Weber J., Loose D. A.: Periodica Angiologica-Angeborene Gefässmissbildungen. Einhorn-Presse Verlag. Hamburg. 1995. 22?40 old.

  36. Földi M., Kubik S.: Lehrbuch der Lymphologie. Gustav Fischer Verlag. Stuttgart. 1993.

  37. Belov S.: Geschichte, Epidemiologie und Klassifikation der angeborener Gefässfehler. In Loose D., Weber J.: Angeborene Gefässmissbildungen. Nordlanddruck. Lüneberg. Hamburg. 1997. 17?24 old.

  38. Szalai Zs., Solymosi Á., Tasnádi G., Kiss A., Harkányi Z.: Terápiás újdonság a haemangiomák kezelésében. Bőrgyógyászat. 2010; 2: 83?87.

  39. Loose D. A., Belov S., Mattassi R., Vaghi M., Tasnádi G. und Rehder A.: Long follow-up results in active causal treatment of vascular malformations. A review of 1378 cases (Multicenter study). Proceedings of 14th Congress of the European Chapter of the Intern. Union of Angiology. Cologne. (Germany) May 23?26. 2001. Ed. Denis Clement Horst Rieger. 2001. by Monduzzi Editore.

  40. Belov S.: Anatomopathological classification of congenital vascular defects. Seminars in Vasc. Surg. 1993; 6: 219?224.

  41. Loose D. A., Tasnádi G., Belov S., Mattassi R., Vaghi M., Rehder A.: Érfejlődési rendellenességek oki kezelésének hosszú távú eredményei. Érbetegségek 2002; 1: 3?12.

  42. Tasnádi G., Dzsinich Cs., Jámbor Gy.: Arteria-aneurysmák gyermekkorban. Érbetegségek. 2006; 2: 47?52.

  43. Entz L., Tasnádi G.: Gyermekkori érsérülések ellátása. In Ács-Hargitai: Gyermektraumatológia. Medicina. Bp. 2001. 79?84. old.

  44. Dzsinich Cs.: Renovascularis hypertonia sebészi kezelése. Kandidátusi értekezés. Bp. 1985.

  45. Tasnádi G.: Chirurgische und Sklerotherapie bei vorviegend venösen Malformationen. In. Loose D. A., Weber J.: Angeborene Gefässmissbildungen. Verlag Nordlanddruck, Lüneburg. 1997. 227?230. old.

  46. Tasnádi G., Bihari I.: Sclerotherapy of infiltrating venous malformations. (absztrakt). 8th Congresso Nazionale: Sclerotherapy. Bologna 2010.

  47. Bihari I., Tasnádi G., Bihari P.: Importance of Subfascial Collaterals in Deep-Vein Malformations. Dermatol. Surg. 29:146?149. (2003)

  48. Várady Z.: Az esztétikus visszérműtét technikája. Érbetegségek. 1994; 1: 29?33.

  49. Gloviczki P., Hidden G., Lefoch P.: Az experimentalis mikrovaszkuláris sebészet lehetőségei: mesterséges lympho-venosus összeköttetések létesítésére. Magy. Seb. 1976; 29: 21?25.

  50. Gloviczki P.: Handbook of venous disorders. (Third edition) Edward Arnold Publishers Ltd. London. 2009.

  51. Bihari I., Tasnádi G., Domján Gy., Tomcsányi I.: Chylascos kezelése peritoneo-venous műanyag shunt beültetésével. Érbetegségek. 1996; 4: 25?29.

  52. Tasnádi G., Bihari I., Bihari P.: Peritoneo-venous shunt implantation as a therapy for chylous ascites. (Case report). Phlebologie. 2010; 39: 24?27.

  53. Tasnádi G., Mattassi R.: Chyledema of a limb and chylothorax treated successfully with a Denver shunt. Lymphology. (Suppl.): 1998; 31: 381?385.

  54. Bartos G., Bihari I., Markovics G.: A magyarországi kísérletes és klinikai nyirokérsebészet története a XX. század második felében. Érbetegségek. 2012; 2: 49?60.

  55. Tasnádi G.: Treatment of Vascular Malformations in Newborn and Infants. In Mattassi R., Loose D. A., Vaghi M.: Hemangiomas and Vascular Malformations. Springer Verlag. Italia. 2009. 251?275 old.

  56. Szabó A., Tasnádi G.: Új lehetőségek a veleszületett venafejlődési rendellenességek kezelésében. (absztrakt). Érbetegségek. 2013; 4: 91.

  57. Szabó A., Tasnádi G.: Conservative and Surgical Treatment of Lymphatic Malformations . (absztrakt) UIP XVII. World Meeting in Boston. 2013.

  58. Tasnádi G.: Érbetegségek gyermekkorban. In Nemes A.: Angiológiai útmutató. Irányelvek. Medition. Bp. 2002.

  59. Tasnádi G.: Gyermekkori érbetegségek áttekintése. Érbetegségek. 2013; 1: 13?20.

  60. Tasnádi G., Osztovics M.: Pathogenesis of angiodysplasias. Acta Pediatr. Acad. Sci. Hung. 1977; 18: 301? 309.

  61. Tasnádi G., Harkányi Z., Balázs Gy.: Új technikák az infiltráló venás malformatiók ? venas cavernomák ? sebészi és interventios radiológiai kezelésében. Érbetegségek. (Suppl.) 2007; 2: 18.

  62. Romics M., Tasnádi G., Sulya B., Kiss A., Merksz M., Nyirádi P.: Congenital lymphovascular malformations with urulogical symptoms: a report of two cases and rewiew of the literature. Int.Urol.Nephrology ? Published online: 15 July 2016.

Levelezési cím: Prof. Dr. Tasnádi Géza
meditas.bt@chello.hu


Érbetegségek: 2017/1. 27-36. oldal



<< Vissza