Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


História

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Korai érsebészeti műhelyek Magyarországon, a múlt század ötvenes-nyolcvanas éveiben XI. (Befejező rész)

Írta: BARTOS GÁBOR, NEMES ATTILA, JÁMBOR GYULA, BIHARI IMRE, MARTOS VERONIKA, MARKOVICS GABRIELLA

Sorozatunkat 2013-ban kezdtük el, célja ? amint a legelső cikk bevezetésében írtuk ? az volt, hogy megörökítsük, és szélesebb körben megismertessük azoknak a hazai munkacsoportoknak a történetét, amelyek közel egyidejűleg és párhuzamosan igyekeztek a korszeré magyar érsebészetet megteremteni.
Az is célunk volt, hogy a közismert, nagy, úttörő ?üstökösök? mellett a ?kisebb csillagoknak?, azoknak, az eddig kevésbé elismert, önálló munkacsoport-vezetőknek, és lelkes munkatársaknak, valamint a tanítványoknak is emléket állítsunk, akik kevésbé, vagy egyáltalán nem voltak számontartva, azonban ennek az új sebészeti szakágnak a megteremtéséhez sokban hozzájárultak.
Ami a szereplők szakmai korát illeti, általában elmondható, hogy a kezdeményezők szinte valamennyien a másodorvosok közül kerültek ki, de a tanszék-, ill. az osztályvezetők is egyetértettek törekvéseikkel, és segítették őket.
A szóban forgó téma történetének tényszeré megírásához rendelkezésre állnak dokumentumok, elsősorban a korabeli kórlapok, műtéti naplók ? az eredményesség megítéléséhez pedig a publikációk. Emellett igen fontosak és színesítik a történetet a korabeli szereplők személyes élményei és emlékei. Annál is inkább, mivel a szerzők nem hivatásos történészek és hozzáférésüket az intézeti dokumentációkhoz helyzetük nem tette lehetővé, valamint adatvédelmi szempontok is gátolták az ilyen jellegű kutatást. Ezért nagyon felértékelődtek a helyi, emberi források. Mint olvasóink tapasztalhatták, minden történetünk valamelyik jelentős kortárs érsebész segítségével íródott, melyért nagyon hálásak vagyunk. Ezt a köz lemények végén meg is köszöntük, és ezt most megismételjük.
A történeti objektivitáshoz bizonyos időtávlat szükséges, azonban ugyanez a távlat, jelen esetben meg is nehezítette a feltáró munkát, hiszen az emberi életkor behatárolt, az emlékek pedig elhomályosulnak, s a kortársak eltávozásával szinte el is enyésznek. Sajnálatos módon azok, akik személyesen is kútforrásként szolgálhatnak az ilyen jellegű munkához, ma már nem aktívak, sőt nagyon sokan már nincsenek is közöttünk.
Ebből a szempontból már szinte az utolsó pillanatban, vagy esetenként azután, kezdtük el sorozatunk megírását. Bár sikerült húsz, jelentős korai érsebészeti műhely tevékenységének megörökítése, még a gyermekérsebészet történetének dokumentálása is, ugyanakkor még számos további munkacsoport említhető, amelyeket a felsorolásból nem volna szabad kihagyni. Különböző okok miatt történetüket már nem tudtuk részletesen megírni, sajnálatos módon, gyakran a közreműködő-készség hiánya tette lehetetlenné a cikk létrehozását. Ezért döntöttünk úgy, hogy sorozatunkat, legalábbis egyelőre, nem folytatjuk. E lezáró közlésünkben, a továbbiakban még megkíséreljük felsorolni azokat a munkahelyeket és személyeket, ahol és akik, érsebészetünk megteremtése érdekében, a felsoroltakhoz hasonló úttörő tevékenységet végeztek. Bár itt is elsősorban arra törekedtünk, hogy az 1950 és 1980 között megalakult teameket jegyezzük fel, e lezáró munkában mégis néhány olyan munkacsoportot is megemlítünk, amelyek valamivel később kezdték el az érsebészetet. Ezt azért tesszük, mert több olyan együttes fejlődött ki az akkori zsenge kezdetekből, amelyek ma már megkerülhetetlenek a hazai ellátó struktúrában, vagy a közelmúltban még azok voltak.
Forrásként a szerzők saját emlékeik és ismerőseik kikérdezése mellett igyekeztek kihasználni az internet adta lehetőségeket is. Egyik szerző (Nemes A.), akinek lehetősége volt hozzáférni a Városmajori Klinika irat - tárához, ott is kutatott a vonatkozó tartalmú dokumentumok között. Az idősebb kollégák még emlékezhetnek, hogy az éves kötelező sebészeti jelentés mellett, már a hetvenes évektől kezdve az érsebészeti tevékenységről külön jelentést kellett készíteni a Városmajori Klinika részére. Kiderült, hogy az első jelentés éve 1978 volt. Bár akkoriban számos, munkánk szempontjából fontos információ még nem került rögzítésre, de ez a forrás így is az adatok gazdag tárházának bizonyult.
A továbbiakban tehát, a teljesség igénye nélkül, felsoroljuk azokat a korai érsebészeti méhelyeket, ill. azokat az úttörő személyeket, s végül a munka kezdetének megközelítő időpontját, amelyek eddigi munkáinkban nem kerültek említésre. Ahonnét több adat van birtokunkban, azokat a műhelyeket részletesebben írjuk le.

1950 és 1980 között alakult, korábbi munkáinkban eddig nem említett teamek

1. Albert Schweitzer Kórház, Hatvan. A hatvani korai érsebészet leírásában Freili Géza (1. ábra) volt segítségünkre. Ezt a tevékenységet az Egerből oda került Szabó László o. v. főorvos (2. ábra) idején, 1972-ben kezdték el. Ő honoris causa lett érsebész szakorvos. Korai munkatársa Freili Géza volt, aki 1980-ban az elsők között szakvizsgázott, hozzájuk csatlakozott Szabó Gábor (3. ábra).
Az infrarenalis aorto-ilio-femoro-cruralis érszakaszon végezték helyreállító műtéteiket, - 2007-ig mintegy 1200 beavatkozást. Nagyrészt vénás, ill. érprotézissel készült bypass műtétek történtek. Az első aorto-bifemoralis bypassra 1973-ban került sor. Végeztek embolectomiákat Fogarty szerint, lumbalis és thoracalis sympathectomiákat, ill. thoracic outlet műtéteket. A vénás rendszeren vena cava plicatiot, és vénás thrombectomiákat is operáltak.
Fiatal érsebészek és angiológusok számára 1974-ben országos konferenciát rendeztek.
Jelenleg, a sebészeti osztályon már nem végeznek érműtéteket, de érsebészeti szakrendelés még létezik, amelyet Freili Géza és Szabó Gábor lát el.

2. Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest. Itt, 1960 után, Kós Rudolf főorvos (4. ábra) idején ? aki a magyar kézsebészet úttörője is volt ? történtek az első érműtétek. Nemes Attila írja: "itt valóban az első érhez nyúló Kós főorvos volt," folytatás azonban nem következett. A Városmajorból Papp Sándor, Nemes Attila és Mogán István látták el az érsebészeti konzíliumokat. A későbbiek leírását Sarkadi László (5. ábra) segítségével végeztük: 1991-ben Réfi Miklós osztályvezető főorvos áthívta a János Kórházból Koncz Istvánt (6. ábra), aki 1992-ben újra elkezdte az érsebészetet. Segítségére volt Kaholics István (7. ábra), Simó Gábor (8. ábra), Balla Gábor (9. ábra) és Sarkadi László, akik részben más intézetekből érkeztek. Az infrarenalis aortaszakaszon és a végtagok perifériáján végezték helyreállító műtéteiket, valamint igen sok Cimino fistulát is készítettek. A carotis műtétek 1996 után kerültek bevezetésre, s Bakos Mária radiológus főorvos segítségével elkezdték az ITA műtéteket is.

Tarr Miklós (10. ábra), 2000-ben, Győrből került az osztályos érsebészeti részleg élére, ez megújulást hozott az érsebészeti tevékenységbe. Ugyancsak 2000-ben, DSA készülék birtokában, lendületet vett az invazív angioradiológia is. Antal Szilvia (11. ábra) és Mészáros László 2006-ban kapcsolódtak be a munkába. Időközben többe n eltávoztak, így Tarr Miklós is, akinek helyére a radiológus szakvizsgával is rendelkező Baranyai Árpád (12. ábra) került. Ettől kezdve jelentősen növekedett a hybrid műtétek

Gyurkovics Endre (13. ábra) 2013-ban érkezett, aki a különálló érsebészeti részleg vezetője lett, vele együtt Nagy Zoltán (14. ábra), Kaliszky Péter (15. ábra) és Regáli László (16. ábra). Gyurkovics és Nagy, Jámbor Gyula tanítványai, így közvetve a Stefanics iskola folytatói. Mindez további fejlődést hozott. (Az orvosvándorlás során Tarr, Kaholics és Baranyai, illetve Antal Szilvia külföldre távoztak.)
A nagy érsebészeti tapasztalattal rendelkező Bányász Zsolt (17. ábra) 2014-ben lett az egész osztály vezetője. Hozzájuk csatlakozott Hollós Gábor is (18. ábra). Jelenleg hét szakorvos és egy jelölt alkotják az érsebészeti teamet, amely országosan is jelentős szakmai erőt képvisel.

3. Balassa János (Vas utcai) Kórház, Budapest. Erről a korai műhelyről keveset tudunk. A korai időszakban, 1970 körül kezdte el Rátkai István érsebészeti tevékenységét. Ő kandidátusi értekezést is írt az arteria profunda femoris, mint kiáramlási érpálya szerepéről. Itt dolgozott Titkay Gábor (19. ábra) érsebész szakorvos is. A kórház 1996-ban megszűnt, helyén jelenleg, a szépen felújított épületben, a Semmelweis Egyetem Főiskolai kara működik.

4. BM Korvin Ottó Kórház, Budapest. Gótzy Gyula (20. ábra) kb. 1979-től dolgozott itt. Érsebészeti munkáját Erdély Béla, a Városmajori Klinikáról odakerült osztályvezető főorvos biztatására kezdte el. Később maga is osztály vezető lett. Úttörő klinikai érsebészeti tevékenysége mellett a Doppler vizsgálat angiológiai-érsebészeti alkalmazásának egyik első, korai kezdeményezője volt. Kandidátusi értekezését is ebből a témából írta. Ez az első, ilyen tárgyú, hazai, érsebészeti tudományos értekezés és ismereteink szerint, azóta is az egyetlen. Gótzy Gyula egyike volt azon két magyar érsebésznek, akik 1979?80-ban, M. E. DeBakeynél, Houstonban tanulmányúton vehettek részt.
Személyes életrajzához tartozik, hogy aktív sportoló, szenvedélyes lovas és vadász, valamint sikeres sportorvos volt. Hosszabb ideig a magyar labdarúgó-válogatott, húsz évig pedig az öttusa-válogatott orvosa. E minőségében számos olimpián vett rész, az 1988. évi szöuli olimpián egyéniben és csapatban is aranyérmes öttusa válogatott orvosa.
A kórház 2007-ben megszűnt.

5. Budai MÁV Kórház, Budapest. Ez ma a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ III. sz. telephelye. Emlékek vannak arról, hogy kb. az 1960-as évek első harmadában Molnár János végzett itt érsebészeti tevékenységet. Az elsők között tett 1980-ban érsebészeti szakvizsgát. Jó nevű mellkassebész is volt. Utána Groh Werner, majd Mogán István (21. ábra) ? aki Soltész emlékérmes (2011) ?, majd Nyiredi Géza követték. Ma már itt nincs érsebészet.

6. Cholnoky Ferenc Kórház, Veszprém. Értesüléseink szerint a múlt század hetvenes éveiben Hetényi András (22. ábra) kezdte el az érsebészetet, aki 1980-ban lett szakorvos. Ő később Ajkán is megteremtette az érsebészetet, még később pedig Székesfehérváron folytatta munkáját. (l. még Ajka.) 1990-ben került oda Guba Áron, vezetésével 2003-ban érsebészeti részleget hoztak létre a sebészeti osztályon belül Holjencsik Tamás, Szabó Béla, Mazur Gábor, Széll András, Dénes Tamás és Krasznai Attila részvételével.

7. Kaposi Mór Oktató Kórház, Kaposvár. Halmos Ferenc (23. ábra) kb. 1978-ban indította el az érsebészeti tevékenységet, amelyet az akkori általános sebészet vezetője, id. Rozsos István támogatott. Munkájuk elkezdését az angiográfiás lehetőség korszerűtlensége nehezítette. Részben a sebészek végeztek Dos Santos aortográfiákat, részben más kórházakban, így Siófokon történtek a vizsgálatok.
Az infrarenalis aorto-ilio-femoro-popliteo-cruralis érszakaszon végezték obliteratív érbetegség miatti helyreállító műtéteiket. Operáltak ezen kívül érsérüléseket, perifériás és hasi aorta aneurysmákat, illetve carotis műtéteket. Később, már modern angio-radiológia birtokában nagy számban végeztek PTA és stent műtéteket is.
Halmos korai munkatársai voltak Behek Sándor, Gergely Mihály, Lőke Miklós, Nagy Gábor és Szabolcs Tivadar. Jelenleg az érsebészeti részleget Gergely Mihály vezeti.
(1928?2012) osztályvezető főorvos (24. ábra) 1968-ban végezte itt az első Fogaty katéteres embolectomiát. Róla el kell mondanunk, hogy személyes közlése szerint, már 1953-ban, Sátoraljaújhelyen, direkt feltárásból alsó végtagi embóliát operált. További hármat 1953-ban, valamint még egyet 1954-ben, amelyekről 1955-ben a Magyar Sebészetben Rákosi Rezsővel közösen írt cikkük tudósít. A helyreállító érműtéteket munkatársaival, 1969 körül kezdte el, ezekről a korabeli fórumokon be is számoltak. Erről részletesebb adatokat nem tudtunk szerezni, de szintén szóbeli közlés szerint, már akkor végzett in situ vénás bypasst is. Munkatársai közül, Hargitai Ferenc (25. ábra), Pintér Antal, Járai Géza és Szabó Gábor nevét ismerjük.
Az igazi, nagy volumenű és minőségi érsebészetet Bányász Zsolt (26. ábra) teremtette meg, aki 1995 és 2007 között volt az osztály vezetője és aktív érsebész. Munkatársai Pintér Antal, Járai Géza, Szabó Gábor és Kepess Balázs voltak. Az érműtétek széles palettáját művelték, beleértve a cruralis bypassokat és az eversios carotis endarteriectomiákat is. Megteremtődött az intervenciós háttér is, Pajor Péter végezte a PTA-kat illetve stenteléseket. Jelenleg Járai Géza a sebészeti és érsebészeti osztály vezető főorvosa, s egyben vezető érsebésze. Az érsebészeti tevékenység jelenleg objektív akadályok miatt szünetel.

9. Szent Rókus Kórház, Budapest. Az érsebészeti tevékenységet itt Kausz István (27. ábra) az 1960-as években kezdte el. Ő 1979 után a kistarcsai Flór Ferenc Kórházban is alapító volt. Meg kell róla említenünk, hogy 1959-ben a párbajtőrvilágbajnok-csapat tagja volt, többszörös olimpikon, 1962-ben olimpiai aranyérmes.
A kórházban jelenleg nem működik sem sebészeti, sem érsebészeti osztály.

10. Szent Rókus Kórház, Baja. Itt az 1960-as években Mencser András (28. ábra) kezdett el érsebészettel foglalkozni, aki igazi úttörőnek számít. Ezt jelzi, hogy tevékenységük elismeréseképpen érsebészeti tudományos napokat is rendezhettek Soltész Lajos professzor elnökletével. Jelenleg nincs érsebészet a kórházban.

11. Tétényi úti Kórház I. sz. sebészeti osztály, Budapest. Jelenleg Szent Imre Egyetemi Oktató Kórház. Az ér - sebészetet itt Vas György (29. ábra) kezdte el, aki a Városmajorból 1968 körül érkezett. Ő írta 1963-ban az első itthoni, korszerű phlebológiai szakkönyvet.

12. Tétényi úti Kórház II. sz. sebészeti osztály, Budapest. Ránky László (30. ábra), aki szintén 1968 körül, a Városmajori Klinikáról került ide, vezette be ezt a tevékenységet. Ránky számolt be először, 1968-ban klinikai érműtét során a varratok tömítésére, illetve a varratvonal biztosítására, az érragasztó alkalmazásáról. A kórházban jelenleg is van érsebészet, vezetője Skribek Levente.

13. Toldy Ferenc Kórház, Cegléd. Az itteni munka leírásában Czinege Imre ny. o. v. főorvos volt segítségünkre (31. ábra). Érsebészeti tevékenységét a hetvenes években, Korompay Tihamér akkori osztályvezető biztatására kezdte el. Érsebészeti ismereteit a Városmajori Klinikán Papp Sándor, Nemes Attila, Szabó Imre, Dzsinich Csaba, Sebestyén Miklós és mások segítségével szerezte. Ott 1981-ben, a Littmann Imre, Kiss Tibor és Papp Sándor összetételű bizottság előtt szakvizsgázott.
Femoralis, majd Dos Santos angiográfiákat, Molnár Attila röntgenes kolléga közreműködésével maga végezte. A beteget az asztalon két műtős, lepedő segítségével mozgatta. Műszerük alig volt, ring strippert pl. kerék párküllőből készített és gondjaik voltak az atraumatikus varróanyag beszerzésével is. Érműszertálcát csak jóval a rendszeres érműtétek elkezdése után tudtak összeállítani.
Az első műtét, egy Fogaty katéteres embolectomia, kb. 1972-ben történt. Ezután az ilio-femoro-poplitealis regióban végzett helyreállító műtéteket. Az első aortobifemoralis bypassra kb. 1978-ban került sor. Operáltak érsérüléseket nagy artériákon és vénákon, végeztek továbbá perifériás aneurysma és rupturált hasi aneurysma műtéteket is. Foglalkozott a vascularis impotentia kérdésével.
Később Király László és Sebók Pál voltak segítői, majd utódai az érsebészet művelésében. Jelenleg Király László vezeti a sebészeti osztály érsebészeti részlegét.

14. Weil Emil, ma Uzsoki utcai Kórház, Budapest. Csengődy Józsefet (32. ábra), 1977-ben osztályvezető főorvosnak nevezték ki aki, az ún. Stefanics iskolából érkezett. Korábban a Doppler vizsgálat hazai bevezetésének tevékeny részese volt. Soltész emlékéremmel 1995-ben tüntették ki. Tudomásunk szerint a kórházban ma szünetel az érsebészet.

15. Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg. Tarsoly László (33. ábra), az 1970-es évek második felében kezdte el érsebészeti tevékenységét. Soltész emlékéremmel 2003-ban tüntették ki. Jelenleg az érsebészetet Csordás József vezeti.

További munkacsoportok és vezetőik, akik röviddel 1980 után kezdték munkájukat:

16. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, Miskolc. Gyurkó György (34. ábra), 1981-es kinevezésekor megszervezte az önálló miskolci érsebészeti osztályt, amelynek során számos objektív és szubjektív nehézséggel kellett megküzdenie. Korábban a debreceni érsebészet egyik megalapítója volt. Később Salgótarjánban szervezett és vezetett érsebészeti részleget.
A miskolci érsebészeti osztályt Gyurkó után Mátyás Lajos (35. ábra) vette át, aki 2013-ban Soltész emlékérmet nyert.

Deák Jenő Kórház, Tapolca. Ézsely Ferenc (36. ábra) 1982 körül kezdte el az érsebészeti tevékeny - séget. Ő Debrecenből, Gyurkó György teamjéből származik. A kórházban jelenleg már nincs érsebészeti ellátás.

18. Jahn Ferenc Dél-pesti Kórház, Budapest. Nagy István (37. ábra) és Sándor István 1991-ben kezdték el az érsebészetet, mely Nagy István vezetésével még ma is működik. Tízágyas érsebészeti részlegük van, heti háromnapos szakrendeléssel.

19. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház, Szolnok. Katona Iván, kb. 1982-ben kezdte el az érsebészeti tevékenységet. Érsebészeti osztály 2012 óta, mint független osztály, Morvai János vezetésével működik.

20. Honvéd Kórház, Budapest, ma a Magyar Honvédség Egészségügyi Központja. Az érsebészeti tevékenységet a Soltész emlékéremmel kitüntetett Dlustus Béla (38. ábra) vezetésével 1985-ben kezdték el. Őt követően Dzsinich Csaba (39. ábra), jelenleg Vallus Gábor (40. ábra) vezeti az osztályt, mely teljes körű, kiemelt tevékenységet lát el.

21. Magyar Imre Kórház, Ajka. Itt 1985-től Hetényi András (41. ábra) dolgozott, és önálló érsebészeti osztályt szervezett. Ő korábban már Veszprémben is bevezette az angiológiai sebészetet. A hazai phlebologia neves képviselője, társszerzője az angiológiai Doppler vizsgálatokról megjelent alapvető monográfiának. Később Székesfehérvárra került az érsebészeti részleg vezetőjének. Ajkai munkatársai voltak Holjencsik Tamás, Szabó Béla, Nagy Imre, Szabó Tamás és Mazúr Gábor. Ajkán 1996-ban megszűnt az érsebészeti osztály.

22. Szent Lázár Megyei Kórház, Salgótarján. Csiky Miklós o. v. főorvos (42. ábra) már 1981-ben végzett rekonstruktív érműtéteket. A rendszeres érsebészeti tevékenységet Gyurkó György (43. ábra) kezdte el 1986-ban, és az önálló érsebészeti részleg vezetője lett. Működése során, széles palettán végezte az érműtéteket, beleérve az aorto-ilo-femoro-popliteo-cruralis reconstructiokat, a supraaorticus nagyerek, pl. az artéria subclavia, a carotisok, a hasi aorta aneurysmák, a thoracalis sympathectonia és a TOS műtéteit. Jelenleg Gellért Gábor vezeti a közben osztállyá alakult részleget.

Függelék

Az alábbiakban néhány olyan vegyes adatot ismer - tettünk, amelyekkel jellemezni lehet érsebészetünk korai korszakát, a megtett út, a fejlődés jobb szemléltetésére. Az első ?Angiológiai Napok? elnevezésű kongresszus 1968-ban Szegeden került megrendezésre (44. ábra). Ma már történelmi jelentőségűnek tarthatók Soltész Lajos előszavában akkor leírtak:

Előszó

A Magyar Angiológiai Társaság azzal ünnepelte Semmelweis Ignác emlékét, hogy a jubileumi év tudományos programjában vándorgyűléssel vett részt. A vándorgyűlés témája betegellátásunk egyik szűk keresztmetszetének, az érbetegek gyógyításának egyes kérdéseit öleli fel. A hagyományokra támaszkodva, a jelen problémáiból kiindulva az aktuális nehézségeken kíván segíteni, de egyúttal a fejlődéshez is irányt mutatni.
Az angiológia hazánkban legnagyobb hagyományokkal a nyirokkeringés kutatásában dicsekedhetik. Ezt kívánta hangsúlyozni Társaságunk azzal, hogy vándorgyűlésünk díszelnökéül dr. Rusznyák István egyetemi tanárt, a Magyar Tudományos Akadémia elnökét kértük fel, aki a nyirok - keringés kutatásában úttörő munkát végzett, melyet világszerte méltányolt iskolájának munkatársaival tovább fejlesztett.
Legjelentősebb téma az artériák obliteratív beteg - ségeinek gyógykezelése volt. A Magyar Angiológiai Társaság elődje, az Angiológiai Sectio, közel egy évtizedes szívós küzdelmet folytat, hogy hazánkban e terület művelése korszerű szintre emelkedjék. Ebben a vonatkozásban is lényeges, hogy a modern sebészi eljárásokkal dolgozó intézetek előadásaiból áttekintő képet alkothattunk az érsebészet helyzetéről hazánkban. A gyógyszeres kezelésről folytatott kerekasztal- konferencián a világszerte vitatott kérdést a klinikusok és kutatók részvételével nem a lezárás célkitűzésével tárgyaltuk meg, hanem a sokrétű probléma felvetésével, a napi gyakorlat igényén kívül kutatóink részére is irányt akartunk megjelölni.
A kiadvány a jövő célját más módon is szolgálni kívánja, elsősorban a sebészek számára. Magyar nyelvű érsebészeti tankönyv hiányában az érdeklődők meg ismerkedhetnek a korszerű érsebészet e fejezetének alapelveivel, s ez a további fejlődés alapja lehet.

Dr. Soltész Lajos
a Magyar Angiológiai Társaság titkára

Budapest, 1970. január hó

Szegeden Soltész Lajos, Szabó Imre, Papp Sándor, Frank József, Turbók Eszter szerzők kilenc előadásban 300 alsó végtagi rekonstrukcióról, továbbá 12 cerebro- vascularis insufficientia sebészi kezeléséről számoltak be. Molnár Lajos is három előadást tartott. Nagyszámú artériás műtétről ezek voltak az első hazai tudósítások. Nemes Attila beszámolót tartott az érragasztó alkalmazásáról. Ránky László az arteria subclavia recanalisáló műtéteiről beszélt megemlítve, hogy a varratvonalakat érragasztóval biztosította. Jámbor Gyula szintén előadó volt. Bartos Gábor is szerepelt az ülésen társszerzőként a műanyag graftok beépüléséről szóló előadással. Az ülés végén kerekasztal-megbeszélés zajlott "A chronikus obliterativ verőér betegségek therápiája" címmel, Urai László vezetésével. A 15 résztvevő közül hét volt érsebész.

Hazánkban elsőként Soltész Lajos operált aneurysmát 1964-ben. 1974 és 1982 között 346 aneurysma műtét történt az Érsebészeti Intézetben, ami a rekonstrukciók 5,89%-át jelentette (Papp S. és munkatársai: Magy. Sebész. 1986; 39: 193?202.)
1975-ben a Városmajori Klinikát Érsebészeti Intézetté nevezték át. Igazgatója Soltész Lajos lett, aki megbízást kapott az érsebészet országos szintű megszervezésére. A célkitűzés az volt, legyen minden megyei kórházban érsebészet.
A hetvenes-nyolcvanas években még működött az országos konzultációs rendszer. Minden régiónak megvolt a maga városmajori felelőse, aki évente kétszer, háromszor vizitelt is a helyszínen.
1980-tól létezik ráépített, második szakvizsgaként az érsebészeti képesítés. 2006-ban az első elektronikus dokumentációban az alábbi adatok szerepelnek: 2006-ban 146 érsebész szakorvos dolgozott 704 rendszeresített ágyon és 292 elektív, 71 rupturált hasi aneurysmát operáltak meg és 50 stentgraft beültetésre került sor.
2013-tól vált alap szakképesítéssé az érsebészeti szakvizsga.
A korai érsebészek a hosszú, nehéz, gyakran szövőd - ményekkel, reoperációkkal, kudarcokkal terhelt műtétei miatt a műtőben együttműködő társszakmák képviselői részéről, az önzetlen segítség mellett, nem egyszer viccelődés, csipkelődés tárgyaivá is váltak. Ezt példázza az alábbi rajz 1968-ból (45. ábra). Részletet mellékelnénk az egyik korabeli bökversikéből is, amely 1969-ből származik. Mindezek, bár más-más műfajban, de hiteles emlékek a kezdetek verítékes erőfeszítéseiről:

"...Kettes műtő hármas vivát,
Vígan bütyköl az ér brigád
Reggel nyolctól koraestig,
S később gyakran újrakezdik,"

*

"...Visszatérve érbrigádra
Jámbor éppen farigcsálja
Véna foltját szenvedéllyel
S csettint hozzá a nyelvével.
Önfeledten vágja, szabja
Mígnem végkép elfaragja.
Újat készít, kettőt, hármat
Nincs olyan, hogy belefárad..."

A fentiek után idekívánkozik még egy jelképes ábrázolás a magyar érsebészet által megtett útról (46. ábra).

Utószó

Ezzel a záróközléssel befejeztük sorozatunkat. Ha arra gondolunk, hogy milyen kicsiny és szegény ország vagyunk, s arra, hogy egy addig sohasem volt, pusztító világégés után, vesztesként, újból megcsonkítva, ráadásul mindent felforgató társadalmi forradalom idején történt a hazai érsebészet kialakulása, nincs mit szégyenkeznünk sem népünk, sem a Világ előtt. Hiszen a semmiből indulva több tucat munkacsoport dolgozott, küzdött az új sebészeti szakág megteremtéséért, az egyre idősödő társadalom népbetegségének gyógyításáért.
Felsorolásunk valószínűleg nem is teljes, bár minden tőlünk telhetőt igyekeztünk megtenni. A Lap Szerkesztősége ezért továbbra is teret ad az egyes helyi érsebészeti közösségek által írt történeteknek, amelyek olyan munkacsoportokról szólnak, amelyekről eddig nem írtunk és a magyar érsebészet kialakulásának idején, 1950 és 1980 között, de olyanoknak is, amelyek valamivel később, a nyolcvanas évek után kezdték meg tevékenységüket.
Nagyon szeretnénk, ha a magyar orvostudomány ezen, egyik legfiatalabb szakágának történetét minél pontosabban és részletesebben sikerülne megörökíteni a jelen és a jövő számára. Ebben minden kortárs kollégánkra számítunk. Annál is inkább, mert a jelen helyzet egyáltalán nem megnyugtató. A gazdasági nehézségek és az ismételt átszervezések következtében érsebészetünk fejlődése még derűlátóan megfogalmazva is lelassult. Folyamatos ?vérveszteségeink? következtében soraink megritkulóban vannak. Az ötvenes-nyolcvanas években, - ha sikerült nekik, - fiataljaink azért mentek külföldre, hogy az ott megszerzett tudásukat itthon kamatoztassák. Mára meg - fordult a helyzet. A jól képzett szakorvosaink azért távoznak, hogy a gazdagabb országokban jó pénzre váltsák tudásukat, amelyet itthon változatlanul nem becsülnek meg és a jövő lehetőségeit is kilátástalannak tartják. Mindeközben egyre fogyó népünk egészségi állapota a szakmánk látószögébe eső szegmensben is mindinkább romlik.
Munkáinkkal azt is szeretnénk szolgálni, hogy az itthon maradt érsebész-társadalom, beleértve a nehéz, sokszor szinte reménytelen helyzetben induló fiatalokat, valamelyest erőt meríthessenek az elődök példájából. Hiszen amióta világ a világ, a magyar érsebészek mindig nehéz viszonyok között, a sokkal jobb helyzetben lévő külföldi kollégákhoz képest, versenyhátrányban dolgoztak. Mindezek ellenére orvosi esküjükhöz híven tették a dolgukat, mégpedig nemzetközi összehasonlításban is eredményesen.
A most lezárt sorozatunk és a tervezett következők is ezt a célt szolgálják.

Köszönetnyilvánítás: A szerzők köszönettel tartoznak Beke Gabriella könyvtárvezetőnek, Szanyiszló Ilona dr. kolléganőnek, Bányász Zsolt dr., Czinege Imre dr., Freili Géza dr., Guba Áron dr., Gyurkó György dr., Halmos Ferenc dr., Járay Géza dr., és Sarkadi László dr. kolléga uraknak e munkához nyújtott szíves segítségükért.

Levelezési cím: Dr. Bartos Gábor
email: med-ister@chello.hu


Érbetegségek: 2016/4. 97-105. oldal



<< Vissza