Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2017/2
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Belgyógyászat

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


A terápiás haemoaferezis angiológiai vonatkozásai

Írta: DR. DIÓSZEGI ÁGNES, DR. HARANGI MARIANN, DR. BALLA JÓZSEF, DR. SOLTÉSZ PÁL

Bevezetés

A terápiás haemoaferezis egy széles körben alkalmazott extrakorporális terápiás rendszer, mely alkalmazásának lényege, hogy patológiás komponenseket távolítson el a vérből. Az eljárás első és máig egyik legfontosabb indikációs köre a hiperviszkozitás szindróma kezelése. Ezen túlmenően több tucat megbetegedésben alkalmazzuk, úgy mint immun-patomechanizmusú betegségek, hematológiai kórképek, vagy például bizonyos mérgezések ellátásában. Jelen összefoglaló munkánkban, a terápiás aferezis angiológiai vonatkozásait foglaljuk össze. Az összefoglalást indokolja, hogy az utóbbi évek eredményei alapján az angiológiai indikációk köre bővült, valamint megjelentek új típusú szelektív technikák is, melyeknek rendkívül jelentős angiológiai vonatkozásai vannak (low density lipoprotein, (LDL) aferezis, hiperviszkozitást okozó tényezők szelektív eliminálása – rheopheresis). A terápiás aferezis angiológiai hatásai rendkívül változatosak, az alapbetegség patomehanizmusától függenek: a viszkozitást növelő plazmakomponensek eltávolítása (fibrinogén, von Willebrand faktor (vWF), LDL,α2 makroglobulin, IgM/G típusú antitest), atherosclerosis kialakulását elősegítő lipid tényezők eltávolítása (LDL, Lp (a), pathológiás autoantitestek redukciója (anti-neutrofil citoplazma antitest ANCA), endothel ellenes antitest), valamint thrombotikus folyamatot indukáló antitestek eltávolítása (antifoszfolipid antitestek, vWF cleaving ellenes autoantitetek, komplement reguláló faktor ellenes antitestek), illetve nem utolsósorban a gyulladásos citokinek szintjének csökkentése vagy a citokin egyensúly pozitív irányú befolyásolása.
Az 1. táblázatban foglaljuk össze ezen angiológiai vonatkozású betegségeket, külön jelölve a haemaferezis indikációs kategóriáját és a társuló ajánlási szinteket.

A terápiás haemoaferezis angiológiai vonatkozásai

1. táblázat
A terápiás aferezis kezelés angiológiai vonatkozású indikációi a 2013. évi ASFA (American Society for Apheresis) ajánlás alapján (1)

Hiperviszkozitás szindróma

A hiperviszkozitás szindróma sürgősségi, tüneti kezelése a plazamaferezis. Az első humán terápiás plazmaferezist 1960-ban Solomon és Fahey végezte egy Waldenström macroglobulinaemia-ban szenvedő páciensen (2). A plazma hiperviszkozitással járó eseteiben a plazmaferezis kezeléssel a kóros paraproteinek eltávolítása olyan mértékre csökkenti a plazma viszkozitását, amely már nem jár mikrocirkulációs zavarral. A kezelés hatására csökken, illetve megszűnik a szédülés, az ataxia, a neuropátia, a látászavar, a fejfájás és a tudatzavar. Csökkenek a vérzéses szövődmények és javul a kardio-pulmonális funkció is. A legfontosabb plazma viszkozitást fokozó tényezők a fibrinogén, az α2 macroglobulin, az LDL koleszterin, az extrém magas triglicerid szint, illetve az IgM típusú immunglobulinok. Ezen tényezők képesek a plazma viszkozitást a normális 1,1 – 1,3 mPa.s értékről akár 5 mPa.s fölé is emelni. A teljes vér viszkozitás emelő tényezők közül kiemelt jelentőségű a fehérvérsejtek és thrombocyták aránya, amelyek extrém mértékben megnőhetnek bizonyos hematológiai betegségekben. Ezen esetekben az oki kezelés mellett a sürgősségi helyzetet kontrollálja a korai szakban elvégzett leukothrombocytaferezis.
Plazmaferezis kezelés egy speciális indikációja az extrém magas trigliceridszint okozta mikrocirkulációs avar, amely akut pancreatitis kialakulásához vezethet. A 40 mmol/l feletti trigliceridszint gyors csökkentése indokolt társuló hasi fájdalom jelentkezése esetén, hasi fájdalom hiányában 60 mmol/l feletti trigliceridszint esetében. Súlyosabb esetekben a már kialakult akut pancreatitis kezelésének részeként jön szóba a gyors triglicerid redukciót biztosító aferezis kezelés. Az esetek jelentős részében egy vagy egymást követő napon elvégzett két körülbelül 30 ml/tskg plazmavolumenű kezelés olyan szintre képes csökkenteni a triglicerid szintet, hogy a párhuzamosan bevezetett nulla diéta, valamint a társuló diabetes mellitus esetén a cukoranyagcsere rendezése és a bevezetett gyógyszeres terápia mellett a triglicerid szint már mikrocirkulációs zavart nem okozó szintre csökken.

Kardiovaszkuláris kórképek plazmaferezis kezelése

A kardiovaszkuláris esemény okozta mortalitás hazánkban az első helyen áll. Számos olyan kórkép van, amelyek kezelésében jelentős szerepet tölt be az aferezis kezelés. A kóros zsíranyagcsere az egyik legfontosabb kardio vaszkuláris kockázati tényező. A familiáris hiper - koleszterinémia (FH) homozigóta és súlyos heterozigóta állapot kezelésében, kitüntetett szerepe van a szelektív LDL-aferezis kezelésnek. Korábban a heparin-indukált extrakorporális LDL-precipitáció (HELP) rendszer került alkalmazásra, további technikák a lipoprotein immun - adszorpció (IMA), a dextrán szulfát adszorpció (DSA) és a membrán differenciációs filtráció (MDF). Jelenleg a szelektív oszlopon történő direkt LDL eltávolítás (DALI rendszer) van elterjedőben, mivel ez az egyetlen olyan szelektív LDL-aferezis módszer, mely nem igényel előzetes plazmaszeparációt.
Rendkívül bíztatóak a rheopheresissel elért eredmények, oly annyira, hogy jelenleg első vonalbeli terápiás ajánlások is szerepelnek ezen eljárás alkalmazásban. A rheopheresis egy kettős filtrációs plazmaferetizáló eljárás (DFPP), amellyel előre meghatározott spektrumú, nagy molekulasúlyú fehérjék, mint pl. LDL, fibrinogén,α2 makroglobulin, IgM típusú antitestek vagy vWF kerülnek eltávolításra, ezáltal csökkentve a plazma és teljes vér viszkozitását, így javítva a mikrocirkulációt (1). A perifériás artériás érbetegség (PAD) LDL aferezis kezelésével jó eredményeket értek el, aminek köszönhetően a PAD LDL aferezis kezelése bekerült a 2013. évi ASFA indikációk közé. A nyugati világban egyre nagyobb incidenciájú, a vaksághoz vezető időskori makula degeneráció, melynek kezelésében bíztató eredményeket publikáltak rheopheresis kezeléssel.

Perifériás artériás érbetegség.

A perifériás artériás érbetegség kialakulásának hátterében az atherosclerosis áll. A PAD rizikófaktorai megegyeznek az atherosclerosis rizikófaktoraival. A PAD terápiájában fontos a kardiovaszkuláris rizikót növelő klinikai állapotok rendezése, laborparaméterek norma - lizálása. Ezen betegeknél elsődleges a revaszkularizációs terápia, de emellett folyamatosan indokolt a tartós rizikó csökkentés biztosítása is. Továbbá a betegek egy része nem alkalmas a revaszkularizációra, akár a meglévő társ - betegségek, akár amiatt, hogy technikailag nem kivitelezhető a revaszkularizáció (3). Új terápiás megközelítésként a PAD kezelésében megjelent az LDL aferezis. Az LDL aferezis az LDL koleszterin szintet csökkenti, ezáltal csökkenti a plazma viszkozitását és javítja a mikrocirkulációt. Az LDL aferezisnek vannak rövidtávú és hosszú távú hatásai is. A rövidtávú hatásai közé tartozik, hogy csökkenti az LDL szintet, ezáltal csökkenti az oxidált LDL (oxLDL) kialakulásának esélyét, valamint javítja az endogén vazodilatátorok biológiai hozzáférhetőségét (4). Hosszú távú hatásai közül kiemelendő, hogy csökkenti a kardiovaszkuláris események kia - lakulási esélyét, lassítja az atherosclerosis progresszióját. Irodalmi adatok alapján neoangiogenesist indukálhat azáltal, hogy növeli az endotheliális progenitor sejtek számát (5).

Időskori makula degeneráció.

A fejlett világban az 50 év feletti populációban a látásvesztés fő oka az időskori makula de - generáció (6). Az időskori makula degeneráció pathogenezisében fontos szerepet tölt be a mikro - cirkulációs diszfunkció (7) Az utóbbi években számos tanulmány bizonyította, hogy az időskori makula degeneráció terápiájában helye van a rheopheresisnek. A világon először Németországban a 2000-es évek elején végezték az első randomizált, kontrollált klinikai vizsgálatot a rheopheresis kezelés hatékonyságának meg - ítélésére az időskori makula degeneráció terápiájában. A vizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy 3 hónap után szignifikánsan javult a rheopheresissel kezelt betegek látásélessége a nem kezelt kontroll csoporthoz képest (8). 2005-ben az addig publikált pozitív eredményekre építve, egy multicentrikus, kettős vak, placebo kontrollált vizsgálatot terveztek az USA-ban, a rheopheresis kezelés hatékonyságának megítélésére időskori makula degenerációban. A tanulmány során összesen 121 beteget randomizáltak. A rheopheresissel kezelt csoport esetén szignifikáns javulást értek el a kontrollcsoporthoz képest. Az eredmények az 1 éves követési szak alatt stabilnak bizonyultak (9,10).

Familiáris hiperkoleszterinémia.

A familiáris hiperkoleszterinémia (FH) az LDL-receptor gémutációja következtében kialakuló dominánsan öröklődő monogénes hiperkoleszterinémia. Homozigóta formában jellegzetes a már gyermekkorban kialakuló magas össz- és LDL- koleszterinszint, a tendon xanthomák és xanthelasmák kialakulása, a korai kardiovaszkuláris szövődmények és az aorta stenosis megjelenése. Heterozigóta formában a koleszterinszint többnyire mérsékelten emelkedett, de a szív- és érrendszeri kockázat így is jelentősen meghaladja a normál populációét. Az FH hosszú távú kezelésében, különösen a homozigóta esetekben az LDL aferezis alkalmazása gyakorlatilag elengedhetetlen. A kombinált nagydózisú gyógyszeres kezelés mellett is tartósan célérték feletti LDL-koleszterinszinttel járó, súlyos heterozigóta formákban, valamint a magas Lp(a) szintű iszkémiás szívbetegségben szenvedő homo- vagy heterozigóta FH betegekben szintén igen hatásos. A lipoproteinek direkt adszorpciója a DALI rendszer. A DALI módszerrel az LDL- koleszterin szintje 66-77%-kal csökkenthető, míg az Lp(a) szintben 59-73%-os csökkenés volt kimutatható, ugyan akkor a kezelés nem befolyásolja érdemben az antiaterogén high-density lipoprotein (HDL)-koleszterin szintjét (11). A DALI kezelés bevezetésre került a DE OEC Nephrológiai Tanszék – FMC Extracorporalis Szervpótló Centrumban is.

Az ér gyulladásos megbetegedéseinek plazmaferezis kezelése

Az utóbbi években megnövekedett a szisztémás primer nekrotizáló vasculitis miatt végzett plazmaferezis kezelések száma. Ezek igen súlyos klinikai szituációk, amelyekben a betegek gyakran intenzív osztályos ellátást igényelnek, respirátor és dialízis kezelést igényélő vese-tüdő szindrómájuk alakul ki. A maximális szupportív terápiával párhuzamosan agresszív plazmaferezis terápia kerül alkalmazásra.
A kisér vasculitisek közé tartozik az eosinophil granulomatosis polyangiitissel (Churg-Strauss szin - dróma), a granulomatosis polyangiitissel (Wegener granulomatosis) és a mikroszkópos polyangiitis. Közös jellemzőjük, hogy pathogenezisükben az ANCA jelentős szerepet tölt be. Az ANCA-n belül, attól függően, hogy mi a fő antigén targetje, két csoportot különböztetünk meg. C-ANCA esetén az antigén a proteináz 3, míg a p-ANCA fő target antigénje a mieloperoxidáz. Az ANCA a neutrophil sejtek aktiváló - dását és proinflammatorikus folyamatok kialakulását indítja el, a vasculitis pathogenezisének első lépcső jeként (12). Granulomatosis polyangiitis (Wegener granulo - matosis) esetén a betegek 90%.-ánál kimutatható volt a szérum c-ANCA pozitivitás. A c-ANCA autoantitest szintje plazmaferezissel jelentős mértékben redukálható. Eosinophil granulomatosis polyangiitissel (Churg- Strauss szindróma) esetén a betegek közel 50%-ában mutatható ki ANCA pozitivitás, döntően p-ANCA. A mikroszkópos polyangiitis szintén a necrotizáló p-ANCA asszociált kisér vasculitisek közé tartozik, melynek terápiájában fontos szerepet tölt be a terápiás plazmacsere. Plazmaferezis kezeléssel szignifikáns autoantitest redukció érhető el, amely jelentősen hozzájárul a jó terápiás válaszhoz. További kedvező terápiás hatás a gyulladásos citokinek szintjének redukciója.

Katasztrófális antifoszfolipid szindróma

A katasztrófális antifoszfolipid szindróma egy életet veszélyeztető krízis állapot, amely az esetek döntő részében elsődleges antifoszfolipid szindrómához társul vagy az antifoszfolipid szindróma első tünete is lehet. Emellett gyakran alakul ki SLE-hez asszociálva is. A katasztrófális antifoszfolipid szindróma diagnosztikus kritériumait a 2002-ben megrendezésre került 10. Nemzetközi Anti - foszfolipid Szindróma Kongresszus dolgozta ki. A katasztrofális antifoszfolipid szindróma diagnosztikus kritériumai közé tartozik, hogy bizonyítható legalább 3 szerv érintettsége, a tünetek egyszerre, illetve 1 héten belül fejlődnek ki, szövettanilag igazolható kisér okklúzió áll fenn, legalább 1 érintett szerv esetén, és antifoszfolipid antitest pozitivitás mutatható ki a szérumból. Akkor jelenthetjük ki, hogy biztosan katasztrófális antifoszfolipid szindróma áll fenn, ha mind a négy diagnosztikus kritérium teljesül (13).
A katasztrófális antifoszfolipid szindróma tünetei és kimenetele a kialakuló szisztémás gyulladásos válasz szindrómától (SIRS) és a thrombotikus események kiterjedtségétől, illetve a szervi érintettségtől függenek. Gyakran találkozhatunk cerebrális manifesztációval. Cerebrális manifesztációk közül az iszkémiás, ill. vérzéses stroke, valamint az encephalopathia emelendő ki. Gyakran jelen van a vese, a mellékvese, a lép illetve a pancreas ereinek thrombosisa is. Tüdő érintettség esetén pulmonális ödéma, tüdővérzés valamint akut respiratorikus disztressz szindróma (ARDS) kialakulásával kell számolni, amely az esetek túlnyomó részében szükségessé teszi a beteg mechanikus lélegeztetését. A bőr ereinek okklúziója során jellegzetes jelenség a livedo reticularis, a purpura, valamint a bőr nekrózisa. Szív érintettség esetén leginkább billentyű anomáliák kialakulására kell számítani, de kialakulhat miokardiális infarktus is.

A SIRS kialakulását katasztrófális antifoszfolipid szindrómában a nekrotikus szövetekből való nagyfokú citokin kiáramlással magyarázzák. A SIRS kialakulásában kiemelt fontosságú a tumor nekrózis faktor (TNF) alfa, interleukin (IL)-1, IL-6 és a makrofág- migració gátló faktor (MMIF). Ezen citokinek nemcsak a SIRS kialakulásában játszanak döntő szerepet, de kulcsfontosságúak az ARDS, valamint az agyödéma kialakulásában is (13).
Az antifoszfolipid szindróma terápiájában az iv. heparinon és steroidon kívül kiemelt jelentősége van a plazmaferezisnek. A terápiás plazmacserével a szérumból eltávolíthatóak a pathológiás IgG/igM anticardiolipin antitestek, a ß2 glikoprotein elleni autoantitestek, valamint a citokinek és a komplement kaszkád elemei is. A terápia kiegészíthető intravénás immunglobulin (IVIG) adásával, valamint egyre több pozitív adat gyűlik össze a biológiai terápia hatását illetően is. Ez utóbbiak közül a rituximab és az eculizumab van a figyelem középpontjában (14,15). Emellett elengedhetetlen a beteg intenzív osztályon történő megfigyelése, maximális szupportív terápia alkalmazása mellett. Kialakuló többszervi elégtelenség (MOF) esetén szervpótló kezelések bevezetésére is szükség lehet (mechanikus ventilláció, hemodialízis, molecular adsorbent recycling system (MARS), Prometheus rendszer).

Következtetés

Egyértelműen megállapítható, hogy a terápiás aferezis kezelés kardiovaszkuláris indikációja szélesedik. Ezen összefoglalóban nem volt célunk a kardiális indikációk részletezése, de érdemes megemlíteni, hogy dilatatív kardiomiopátia és a szívtranszplantációra való előkészítés terápiájába igen erős ajánlások vannak alkalmazását illetően. Az LDL apherezis és a rheopheresis az athero - sclerosis komplikált több szervet érintő, gyógyszerrel nehezen befolyásolható eseteiben, egy életet meg - hosszabbító kezelési formaként jön szóba. Szintén kiemelt jelentőségű a vaksághoz vezető időskori makula degeneráció száraz formájának kezelésében is. Ezeken túl, változatlanul standard sürgősségi kezelése a bármilyen okból kialakult szérum hiperviszkozitás kezelésének vagy sejtes leukosztázis terápiájának is. Speciális szerepe van az autoimmun patomechanizmusú vaszkulatúrát érintő inflammatorikus állapotok kezelésében is.

Irodalom

  1. Schwartz J, Winters JL, Padmanabhan A, Balogun RA, Delaney M, Linenberger ML, Szczepiorkowski ZM, Williams ME, Wu Y, Shaz BH: Guidelines on the Use of Therapeutic Aferezis in Clinical Practice—Evidence- Based Approach from the Writing Committee of the American Society for Aferezis: The Sixth Special Issue, Journal of Clinical Aferezis 28:145–284 (2013)

  2. Solomon A, Fahey JL. Plasmaferezis therapy in macroglobulinemia. Ann Intern Med. 58:789-800 (1963)

  3. Norgren L, Hiatt WR, Dormandy JA, Nehler MR, Harris KA, Fowkes FG, Bell K, Caporusso J, Durand-Zaleski I, Komori K, Lammer J, Liapis C, Novo S, Razavi M, Robbs J, Schaper N, Shigematsu H Sapoval M, White C, White J, Clement D, Creager M, Jaff M, Mohler3rd E, Rutherford RB, Sheehan P, Sillesen H, Rosenfield K: Intersociety consensus for the management of peripheral arterial disease TASC II). Eur J Vasc Endovasc Surg 33(Suppl 1):1–75, (2007)

  4. Tamai O, Matsuoka H, Itabe H, Wada Y, Kohno K, Imaizumi T: Single LDL aferezis improves endothelium-dependent vasodilatation in hyper - cholesterolemic humans. Circulation 95:76–82, (1996)

  5. Ramunni A, Brescia P, Dambra P, Capuzzimati L, Ria R, De Tullio G, Resta F, Russi G, Vacca A, Corateli P: Effect of low-density lipoprotein aferezis on circulating endothelial progenitor cells in familial hyper cholesterolemia. Blood Purif 29:383–389, (2010)

  6. Klaver CCW, Assink JJM, van Leeuwen R, Wolf RCW, Vingerling JR, Stijnen T, Hofman A, de Jong PTV (2001) Incidence and progression rates of age- related maculopathy: the Rotterdam study. Invest Ophthalmol Vis Sci 42:2237–2241 (2001)

  7. Friedman E. Am J Ophthalmol. A hemodynamic model of the pathogenesis of age-related makular degeneráción. 124(5):677-82, (1997)

  8. Brunner R, Widder RA, Walter P, Lüke C, Godehardt E, Bartz-Schmidt K-U, Heimann K, Borberg H (2000) Influence of membrane differential filtration on the natural course of age-related makular degeneráción, a randomized trial. Retina 20:483–491, (2000)

  9. Boyer D, MIRA-1 study group (2006) Rheopheresis for dry AMD—efficacy and safety analysis of the pivotal MIRA-1 clinical trial. Invest Ophthalmol Vis Sci 47:2176 [ARVO Meeting E-Abstract] 18. Pulido JS, Winters JL, Boyer D (2006)

  10. Pulido JS, Winters JL, Boyer D Preliminary analysis of the final multicenter investigation of Rheopheresis for age-related makular degeneráción (AMD) trial (MIRA- 1) results. Trans Am Opthalmol Soc 104:221–231

  11. Dräger LJ, Julius U, Kraenzle K, Schaper J, Toepfer M, Zygan K, Otto V, Steinhagen-Thiessen EEur: DALI-the first human whole-blood low-density lipoprotein and lipoprotein (a) aferezis system in clinical use: procedure and clinical results. J Clin Invest. 28(12):994-1002. (1998)

  12. Dräger LJ, Julius U, Kraenzle K, Schaper J, Toepfer M, Zygan K, Otto V, Steinhagen-Thiessen EEur: DALI-the first human whole-blood low-density lipoprotein and lipoprotein (a) aferezis system in clinical use: procedure and clinical results. J Clin Invest. 28(12):994-1002. (1998)

  13. Asherson RA, Cervera R, de Groot PG, Erkan D, Boffa MC, Piette JC, Khamashta MA, Shoenfeld Y; Catastrophic Antiphospholipid Syndrome Registry Project Group. Catastrophic antiphospholipid syndrome: international consensus statement on classification criteria and treatment guidelines. Lupus. 12(7):530-4 (2003)

  14. Berman H, Rodríguez-Pintó I, Cervera R, Morel N, Costedoat-Chalumeau N, Erkan D, Shoenfeld Y, Espinosa G; Catastrophic Antiphospholipid Syndrome (CAPS) Registry Project Group (European Forum on Antiphospholipid Antibodies): Rituximab use in the catastrophic antiphospholipid syndrome: Descriptive analysis of the CAPS registry patients receiving rituximab. Autoimmun Rev. 12(11):1085-90. doi: 10.1016/j.autrev. (2013)

  15. Shapira I, Andrade D, Allen SL, Salmon JE. Brief report: induction of sustained remission in recurrent catastrophic antiphospholipid syndrome via inhibition of terminal complement with eculizumab. Arthritis Rheum. 2012 Aug;64(8):2719-23. doi: 10.1002/art. 34440. (2012)

Prof. Dr. Soltész Pál

Debreceni Egyetem Klinikai Központ
Belgyógyászati Intézet, Angiológiai Tanszék
dr.soltesz.pal@gmail.com


Érbetegségek: 2014/1. 9-13. oldal



<< Vissza