Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Belgyógyászat

29 cikk 6 oldalon:
1
2
3
4
5
6
>

A diabeteses láb komplex vizsgálata

DR. DIÓSZEGI ÁGNES, DR. VASS MELINDA, FLASKÓ ANNA, DR. MECHLER FERENC, DR. KÁPLÁR MIKLÓS, DR. SOLTÉSZ PÁL

Összefoglalás

A diabetes mellitus súlyos késői szövődménye a vaszkuláris és neuropathiás pathomechanizmussal kialakuló diabeteses láb. A két mechanizmus kapcsolata és terápiás befolyásolhatósága szorosan összefüggő, de nem teljesen megoldott kérdés. Vizsgálatunkban diabeteses polyneuropathiára jellemző panaszokban szenvedő betegek komplex vizsgálatát végeztük el. Elektroneurográfiás (ENG) vizsgálattal meghatároztuk a vezetési sebességet, az amplitúdót és a disztális latenciát. A motoros rostok vizsgálata a nervus peroneus ingerlésével történt, míg a szenzoros rostokat a nervus suralison és nervus peroneuson vizsgáltuk. A makrovaszkuláris érintettség jelenlétét boka-kar index mérésével és duplex ultrahanggal igazoltuk. A mikrocirkulációt laser-Doppler vizsgálattal venoarterialis reflex- (VA) válasz kiváltásával végeztük. ŰA mérés idején az anyagcsereállapotot a Kol, Tg, LDL, HDL, HbA1c és vesefunkció-paraméterekkel detek - táltuk, amelyeket a fenti tényezőkkel összevetettünk. Vizsgálatainkat korban, nemben illesztett kontroll - csoporton is elvégeztük.
37 (23 férfi, 14 nő) polyneuropathiás panaszos beteg átlagéletkora 66,04 év (50?84 év), a diabetes mellitus átlagos fennállási ideje 14,48 év volt. A boka-kar indexszel igazolt PAD 10 esetben volt detektálható. A mikrocirkulációs vizsgálatokat tekintve a kontroll - csoport veno-arterialis (VA) reflexválasza során szignifikánsan magasabb (78% vs. 33,17%; p=0,0001) az áramláscsökkenés, a betegcsoporthoz viszonyítva. Szignifikáns korrelációt találtunk a glikémiás kontrollt jellemző HbA1c és a neurogén károsodás által előidézett mikrocirkulációs zavart jelző csökkent VA reflexválasz között (R=0,472; p=0,011). Szintén szignifikáns kor - relációt mutatott az emelkedett triglycerid-szint és VA reflexválasszal meghatározott mikrocirkulációs károsodás (R=0,425; p=0,0024). Az ENG minden esetben perifériás polyneuropathiát (32,4%-ban igen súlyos fokú kevert, axonális dominanciájú sensoromotoros neuropathia, 64,8%-ban közepesen súlyos kevert típusú sensoro-motoros neuropathia, 2,7%-ban súlyos fokú, demyelinizációs túlsúlyú sensoro-motoros neuropathia) igazolt. Ugyanakkor nem találtunk szignifikáns összefüggést az ENG vizsgálattal igazolt neuropathia és a mikrocirkulációs zavar súlyossága között. Eredményeink arra utalnak, hogy a diabeteses láb macroangiopathiás érintettsége, a neuropathia fajtája és súlyossága a beteg metabolikus állapota és az észlelhető mikrocirkulációs zavar közül ez utóbbi, azaz a laser-Dopplerrel mért VA reflexválasz képes a neuropathiás, a mikrocirkulációs és a metabolikus állapot komplex jellemzésére.

Érbetegségek: 2016/3. 47-54. oldal

KULCSSZAVAK

diabetes mellitus, neuropathia, mikrocirkulációs károsodás

Tovább >>


A terápiás haemoaferezis angiológiai vonatkozásai

DR. DIÓSZEGI ÁGNES, DR. HARANGI MARIANN, DR. BALLA JÓZSEF, DR. SOLTÉSZ PÁL

Összefoglalás

Az első humán aferezis kezelés angiológiai indikációval hiperviszkozitás szindrómában került elvégzésre, és napjainkban is bármilyen okból bekövetkező hiperviszkozitás mikrocirkulációt javító terápiás eljárása a plazmaferetizálás. Az aferezis angiológiai vonatkozású indikációi jelentősen bővültek az elmúlt évek alatt. Új típusú szelektív aferezis eljárások jelentek meg, mint a rheopheresis vagy az LDL aferezis, melyek szerepet kaptak az az atherosclerosis több szervet érintő komplikált eseteinek (familiáris hiperkoleszterinémia) a kezelésében, az időskori makula degeneráció, mint az egyik legfontosabb vaksághoz vezető szemészeti-angiológiai kórkép, valamint ajánlás jelent meg a perifériás érbetegek LDL aferezis kezelésére vonatkozóan is. További vaszkuláris indikációk a gyulladásos érbetegségek kezelése, melyekben az antitest eltávolítás és a citokin redukció révén érjük el a kedvező terápiás hatást. A több szervet érintő thrombotikus viharral járó katasztrofális antifoszfolipid szindróma kezelésében a plazmaferezis első vonalbeli terápia. Plazmaferezissel eltávolíthatóvá válnak a thrombotikus folyamatokat indukáló antitestek, a citokin és a komplement kaszkád elemei is. A szerzők a fent említett kórképek haemaferezis indikációit a nemzetközi ajánlások fényében foglalják össze.

Érbetegségek: 2014/1. 9-13. oldal

KULCSSZAVAK

haemoaferezis, hiperviszkozitás, mikrocirkuláció

Tovább >>


Oxidatív stressz és antioxidáns terápia égési trauma után - Az n-acetilcisztein szerepe a klinikai gyakorlatban - pilot study

DR. FÖLDI VIKTOR, DR. CSONTOS CSABA, MAJOR KINGA, DR. BOGÁR LAJOS, DR. RŐTH ERZSÉBET, DR. WÉBER GYÖRGY, DR. LANTOS JÁNOS

Összefoglalás

Célkitűzés: az égési trauma jelentős oxidatív stresszt vált ki a szervezetben, azonban még kevés adat áll rendelkezésre az égési sérültek antioxidáns terápiájának hatékonyságáról. Munkánk során vizsgálni kívántuk a kiegészítő antioxidáns kezelés hatását súlyos égési traumát szenvedett betegek oxidatív stressz válaszára.
Beteganyag és módszer: 16 beteget vontunk be vizsgálatunkba, akiket két csoportra osztottunk. A folyadékterápiát mindkét betegcsoportban azonos módszerrel végeztük, amit a második csoportban nacetilcisztein kezeléssel egészítettünk ki. A betegektől vénás vérmintát vettünk közvetlenül a felvétel után, majd ezt követően öt napig naponta. Meghatároztuk a vérképet és az oxidatív stressz markereit. A csoportokban mért adatokat egymáshoz, valamint egészséges populációhoz (n=9) viszonyítva értékeltük.
Eredmények: a két csoport betegeinek kora és égett testfelületük nagysága között nem volt szignifikáns különbség. A felvételkor mért magas fehérvérsejt szám a harmadik napra mindkét csoportban normalizálódott. A kifejezett granulocitózis és limfocitopénia fokozatosan javult az n-acetilcisztein csoportban, míg az n-acetilcisztein kezelés nélküli csoportban a leukociták relatív aránya a 4. naptól ismét emelkedést mutatott. A plazma malondialdehid szintje, valamint a teljes vér indukált szabadgyök termelése mindkét betegcsoportban magasabb volt a kontroll populáció értékeihez viszonyítva. A gyöktermelés-maximum szignifikánsan magasabb volt az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban a kezeletlen csoporthoz képest a 4. és az 5. napon. Az n-acetilcisztein kezelés kifejezetten megemelte a plazma szulfhidril csoportok szintjét, és a glutation szint is hamarabb normalizálódott. A szuperoxid dizmutáz és kataláz enzimek aktivitásának alakulását az n-acetilcisztein kezelés nem befolyásolta. Az n-acetilciszteinnel kezelt csoportban magasabb volt a betegek túlélése a kezeletlen csoporthoz viszonyítva (63% vs. 37%), azonban ez a különbség statisztikailag nem volt szignifikáns.
Konklúzió: előzetes eredményeink szerint az égett betegek kiegészítő n-acetilcisztein kezelése emeli a szervezet endogén, nem enzimatikus antioxidáns szintjét, de nem csökkenti a prooxidáns paramétereket, különösen nem a fehérvérsejtek aktiválódását.
A kutatást az OTKA K060227 támogatta.

Érbetegségek: 2009/2. 35-44. oldal

KULCSSZAVAK

égési sérülés, oxidatív stressz, antioxidáns kezelés, Nacetilcisztein

Tovább >>


Vörösbor és alkoholmentes vörösborkivonat kedvező in vitro heamorheológiai hatásai

DR. RÁBAI MIKLÓS, TÓTH ANDRÁS, DR. KENYERES PÉTER, DR. MÁRK LÁSZLÓ, DR. MÁRTON ZSOLT, DR. JURICSKAY ISTVÁN, DR. SÜMEGI BALÁZS, DR. TÓTH KÁLMÁN

Összefoglalás

Epidemiológiai adatok bizonyítják, hogy a mértéktartó vörösborfogyasztás csökkenti a kardiovaszkuláris kórképek kialakulásának kockázatát. Állatkísérletes modellekből származó eredmények az alkoholmentes vörösborkivonat (AFRW) kedvező kardiovaszkuláris hatásairól számoltak be. Jelen vizsgálatunkkal mindezek hátterében a vörösbor és az AFRW hemoreológiai paraméterekre in vitro kifejtett hatásait kívántuk tisztázni.
Egészséges önkéntesektől származó vérmintákból vörösbor hozzáadásával 1, 3 és 10‰-es alkohol koncentrációjú keverékeket hoztunk létre. Más mintákhoz a vörösbornak megfelelő mennyiségű AFRW-t, vagy fiziológiás sót kevertünk. Méréseink során a mintákban lévő vörösvérsejtek (VVS) aggregációját (Myrenne és LORCA) és deformabilitását (LORCA), valamint a trombociták (TCT) aggregációjának (Carat TX4) mértékét határoztuk meg. Ezek után megvizsgáltuk, hogy a vörösbor és az AFRW előkezelés megvédi-e a VVS-eket a szabadgyök generátor phenazin methosulphat (PMS) kiváltotta deformabilitás (LORCA) károsodástól.
Myrenne (M és M1 mód) aggregométerrel elvégzett mérések eredményei a vörösborral és az AFRW-vel kezelt minták VVS aggregációjának csökkenését mutatta a fiziológiás sóval kezelt mintáknál tapasztaltakhoz képest. Ez a különbség az 1‰-es AFRW minták esetén szignifikánsnak (p<0,05) bizonyult, míg a vörösbor esetén még az AFRW-nél is nagyobb gátló hatást mutattunk ki. A két anyag között a 10‰-es koncentrációk esetén szignifikáns (p<0,05) különbséget találtunk. LORCA (aggregációs index és küszöb grádiens) aggregométeren elvégzett mérések a legnagyobb koncentrációk esetén megerősítik e tapasztalatokat. Egészséges önkéntesek VVS deformabilitása nem mutatott szignifikáns változást a vörösbor és az AFRW egyetlen koncentrációja esetén sem, viszont az AFRW 3‰-es koncentrációban szignifikáns (p<0,05) mértékben kivédte a PMS VVS deformabilitást roncsoló hatását. A legnagyobb koncentrációjú AFRW szignifikáns (p<0,05) mértékben gátolta a TCT aggregációt.
Eredményeink az in vitro hemoreológiai paraméterek vörösborra és AFRW-re bekövetkező kedvező irányú változásait mutatják, melyek hozzájárulhatnak a vörösbor kardiovaszkuláris rendszert védő hatásaihoz.

Érbetegségek: 2009/2. 45-52. oldal

KULCSSZAVAK

vörösbor, alkoholmentes vörösborkivonat, polifenolok, alkohol, vörösvérsejt aggregáció, vörösvérsejt deformabilitás, trombocita aggregáció

Tovább >>


Az E-vitamin hatása a reperfúziós károsodásokra alsó végtagi rekonstruktív érműtétek során

DR. ARATÓ ENDRE, DR. SÍNAY LÁSZLÓ, KÜRTHY MÁRIA, DR. KASZA GÁBOR, DR. MENYHEI GÁBOR, DR. MASOUD SHAFIEI, DR. KOLLÁR LAJOS, DR. RŐTH ERZSÉBET, DR. JANC

Összefoglalás

Bevezetés: az érsebészeti beavatkozásoknál a reperfúziós károsodások kivédése és a szöveti oxidatív stressz csökkentése alapvetően fontos a teljes klinikai restitúció eléréséhez. Az E-vitamin antioxidáns hatásainak pozitív szerepét számos kísérletes munka igazolja mind krónikus, mind akut modelleken. Munkánk során vizsgálni kívántuk, hogy milyen mértékben befolyásolja a perioperatív szakban folyamatosan alkalmazott E-vitamin az alsóvégtagi keringéshelyreállító műtétek következtében kialakuló oxidatív stressz és szöveti gyulladásos válaszreakciók kialakulását. Betegek és módszer: prospektív, randomizált vizsgálatunkba bevont 32 betegünknél angiográfiával igazolt AFS elzáródás szerepelt, mely miatt supragenuális rekonstrukciót végeztünk. Az E-vitaminnal kezelt betegeknek a műtétet megelőző naptól a posztoperatív 7. napig per os 1x200 mg E-vitamint adtunk. A második csoportba tartozó betegeknek nem adtunk Evitamint. A perifériás vénás vérmintákat a műtét előtt közvetlenül, majd a reperfúzió második órája végén (a korai reperfúziós szak) vettük. A késői reperfúzió monitorozását a műtéti iszkémiát követő 24. órában, és a 7. napon vett vérmintákban végeztük. Az oxidatív stressz paraméterek közül a lipidperoxidáció mértékét jelző malondialdehid plazmaszintjét vizsgáltuk, illetve az antioxidáns státusz meghatározását végeztük (GSH, totál-SH csoport, SOD). A gyulladásos válaszreakciók mértékét a fehérvérsejtek aktivációját jellemző indukált gyöktermelés meghatározásával, a plazma myeloperoxidase (MPO) aktivitás vizsgálatával, illetve a leukocyta adhéziós molekulák (CD11a és CD18) expressziójának monitorozásával jellemeztük. Eredmények: vizsgálataink azt mutatták, hogy a perioperatív szakban – a műtétet megelőző naptól a poszoperatív 7. napig – alkalmazott 200 mg E-vitamin csökkentette az iszkémia-reperfúzió következtében kialakuló oxidatív stressz mértékét (lipidperoxidáció, antioxidáns enzimek), valamint a prooxidáns-antioxidáns egyensúly felborulását. Igazoltuk, hogy az E-vitamin elektív műtétek során csökkentette a korai reperfúzióban a fehérvérsejt aktivációt (MPO aktivitás, szabadgyök produkció, adhéziós molekulák expressziója) és a következményes lokális gyulladásos folyamatokat. Összefoglalva: eredményeink alapján az E-vitamin hatékony kiegészítő gyógyszeres terápiája lehet az érsebészeti beavatkozásokat követő mérsékelt reperfúziós károsodások csökkentésének .

Érbetegségek: 2009/1. 11-19. oldal

KULCSSZAVAK

E-vitamin, oxidatív stressz, reperfúziós sérülés, leukocyta aktiváció, ASO

Tovább >>

29 cikk 6 oldalon:
1
2
3
4
5
6
>